Tartalomjegyzék
A mandala, szabad fordításban szanszkritból kör, egy olyan szimbólum, amely világszerte számos kultúrában és vallásban jelentős vallási és hagyományos jelentőséggel bír. A mandala egy olyan szimbólumok geometriai elrendezése .
A mandalák legkorábbi ismert megjelenése a 4. századra tehető Kelet-Ázsia régióiban, nevezetesen Indiában, Tibetben, Japánban és Kínában. A mandala-szimbolika számos modern és ősi vallásban és kultúrában is jelen van.
Tartalomjegyzék
Mandala szimbolika
A keleti vallásokban, például a buddhizmusban és a hinduizmusban a mandala az istenségek, paradicsomok és szentélyek térképét ábrázolja. A mandalák a spirituális útmutatás és a meditáció eszközei. A művészetben, az építészetben és a tudományban is találunk mandala-szimbolikát.
A Mandala eredete
A mandalákról úgy gondolják, hogy az univerzum különböző aspektusait ábrázolják. Általában egy mandala az egyén spirituális útját jelképezi, a külsőtől kezdve a rétegeken keresztül a belső magig. A mandalák belseje különböző formájú és alakú lehet, mint egy virág, fa vagy ékszer. Minden mandala alapja a középpont, amely egy pont.
A mandalák eredete a 4. századi Indiából származik, először buddhista szerzetesek készítették, akiktől használatuk elterjedt az egész országban, majd később a szomszédos országokban is. Tették ezt a Selyemúton utazva, amely Ázsián keresztül vezető kereskedelmi útvonal.
A mandalákat ma is használják a keleti vallásokban, de a nyugati kultúrákban is jelen vannak. A mandalákat a nyugati országokban elsősorban az egyéni spiritualizmus ábrázolására használják. Gyakran látni mandalákat a jógát gyakorló emberek körül.
Lásd még: Mária: névszimbolika és spirituális jelentésA különböző kultúrákban háromféle mandala létezik: tanító, gyógyító és homok.
Mandalák tanítása
A tanítási mandalák minden egyes formája, vonala és színe egy-egy filozófiai vagy vallási rendszer különböző fogalmait szimbolizálja. A tanulók a tervezési és építési koncepciók alapján készítik el mandaláikat, hogy megjelenítsék mindazt, amit tanultak. A tanítási mandalák alkotói szemléletes mentális térképként használják őket.
Gyógyító mandalák
A gyógyító mandalák meditációra készültek, és intuitívabbak, mint a tanító mandalák. Céljuk, hogy tudást közvetítsenek, elősegítsék a nyugalom érzéseit, és irányítsák a fókuszt és a koncentrációt.
Homok mandalák
A homokmandalák régóta elterjedt áhítati gyakorlatnak számítanak a buddhista szerzetesek körében. Ezekben a bonyolult mintákban számos, színes homokból formált szimbólumot használnak, amelyek az emberi élet mulandóságát jelzik. A homokmandalák a navajo kultúrákban is jelen vannak, mint kulturális és vallási elem.
Szimbólumok a mandalákban
A mandalák belsejében olyan gyakori szimbólumokat ismerhetünk fel, mint a kerék, virág, fa, háromszög stb. A mandala középpontja mindig egy dimenzióktól mentesnek tekintett pont. A pont az egyén spirituális útjának és az isteni iránti odaadásának kezdete.
A pontot körülvevő vonalak és geometriai formák a világegyetemet szimbolizálják. A leggyakoribb mandala szimbólumok benne a következők
- Bell: A harangok a mentális megnyílást és tisztulást jelképezik, ami szükséges a felismerés és a tisztánlátás elnyeréséhez.
- Háromszög: A háromszögek a mozgást és az energiát jelképezik, ha felfelé néznek, és a kreativitást és a tudás keresését, ha lefelé néznek.
- Lótuszvirág: A lótuszvirág a buddhizmusban tisztelt jelkép, amely szimmetriája révén a harmóniát jelképezi. A spirituális felébredésre és megvilágosodásra törekvő ember hasonló ahhoz, ahogyan a lótusz a vízből a fénybe emelkedik.
- Nap: A Nap a kortárs mandala-minták gyakori kiindulópontja. A Nap gyakran a világegyetemet jelképezi, és az élethez és az energiához kapcsolódó jelentést hordoz, mivel a Nap tartja fenn az életet a Földön.
- Állatok: Az állatmandalák jelentése az ábrázolt állat jellemzőitől függ. Az állatok népszerűek a modern mandalákban, mivel világi szimbólumok, amelyek nem kapcsolódnak a valláshoz vagy a kultúrához.
Mandalák a különböző vallásokban és kultúrákban
Hinduizmus
A Visnu mandaláját ábrázoló festmény. Jayateja (, meghalt N/A), Public domain, via Wikimedia Commons
A hinduizmusban egy alapvető mandalát yantrának neveznek. A yantra egy négyzet alakú, középen négy kapuval rendelkező négyzet, amelynek közepén egy kör van egy középponttal (Bindu). A yantrák lehetnek két- vagy háromdimenziós geometriai kompozíciókkal, amelyeket szádhanákban, pujákban vagy meditációs rituálékban használnak.
A hindu gyakorlatban a jantrák a kozmikus igazságok kinyilatkoztató szimbólumai és az emberi tapasztalat spirituális aspektusának oktató táblái.
Azték napkő
Az ősi azték vallás szerint az azték napkő az univerzumot jelképezi. A napkő érdekessége, hogy kísértetiesen hasonlít a hagyományos mandalákra.
A Napkő rendeltetése erősen vitatott téma. Egyesek szerint például a kő az ősi aztékoknál naptárként szolgált. Mások szerint jelentős vallási célt szolgált. Míg a modern régészek szerint a Napkövet valószínűleg szertartási medenceként vagy rituális oltárként használták gladiátoráldozatokhoz.
Krisztus i anity
Mandala-szerű minták a keresztény művészetben és építészetben is megtalálhatók, például a Westminster-apátság kozmati burkolatai, amelyek geometrikusan hasonlítanak a hagyományos mandalákra.
Egy másik példa a Sigillum Dei (Isten pecsétje), egy geometriai szimbólum, amelyet John Dee keresztény alkimista, matematikus és asztrológus alkotott. Az Isten pecsétje egyetemes geometriai rendbe foglalja az arkangyalok neveit, amelyek Salamon kulcsának korábbi formáiból származnak.
Buddhizmus
Mandala festmény - A tűz köre Rubin Művészeti Múzeum / Public domain
A buddhizmusban a mandalákat a meditáció támogatására használják. A meditáló addig szemléli a mandalát, amíg annak minden részletét el nem sajátítja, és élénk és tiszta képet nem tud az elméjében kialakítani. Minden mandalához tartozik a hozzá tartozó liturgia, a tantráknak nevezett szövegek.
A tantrák a gyakorlók számára útmutatást adnak a mandala megrajzolásához, felépítéséhez és vizualizálásához, valamint jelzik azokat a mantrákat, amelyeket a gyakorlónak a rituális használat során recitálnia kell.
A buddhizmusban is jelentősek a homokmandalák, amelyeket homokból készítenek és rituálisan megsemmisítenek. A homokmandalák a 8. századi Indiából származnak, és mindegyik egy-egy istenségnek van szentelve.
A homokmandalákat egy kolostorban három-öt évig képzett szerzetesek készítik. A mandalák pusztulása állítólag a mulandóságot szimbolizálja. A mulandóság az a hit, hogy a halál nem jelenti az ember útjának végét.
A mandala létrehozásának folyamata
A mandala művészet készítése pontos eljárást foglal magában. Ez egy rituáléval kezdődik, amelynek során minden szerzetes felavatja a műalkotás helyét, és zenével, kántálással és meditációval megidézi a jóságot és a gyógyulást.
Ezután a szerzetesek 10 napon keresztül színes homokrészecskéket öntenek a "csak-tölcséreknek" nevezett fémtölcsérek segítségével. A környezet és a művet készítő emberek megtisztulnak és meggyógyulnak e folyamat során. A mandala műalkotást, amint elkészül, szétszedik. A világ mulandóságát jelképezi. Az áldást ezután a szétszedett homok segítségével osztják szét mindenki között.
A mandala festése azonban egy nagyon szervezett folyamatot foglal magában:
Felület előkészítés
Az anyagot a művészek először egy fakeretre feszítik, majd zselatinnal méretezik. Végül egy gesso réteg polírozásával zárják le, hogy hibátlan és sima felületet biztosítsanak.
Döntés a formatervezésről
A művész mandaláinak témáját gyakran a mandalát megrendelő választja ki. A festő adhat egy ábrát, hogy segítsen neki vizualizálni ugyanazt.
A kompozíciókat azonban jellemzően a művészeti hagyomány és a buddhista szimbolizmus határozza meg. A festők szénceruzával rajzolják meg a mandala kezdeti tervét. A végleges rajzot fekete tussal készített vázlatok támogatják.
Az első festékrétegek
A festők kétféle festéket alkalmaznak a mandalák készítésekor. Ezek az ásványi pigmentek és a szerves festékek. Az ecsetekhez fából készült nyelet és finom állati szőrzetet használnak. Mielőtt az ásványi pigmenteket a festékhez adnák, a művészek összekeverik őket egy olyan kötőanyaggal, mint a bőrragasztó.
Körvonalazás és árnyékolás
Az árnyékolás létfontosságú szerepet játszik a festészetben, és felhívja a figyelmet arra a sok elemre, amely a mandala művészetet olyan gyönyörűvé teszi. A festők által a körkörös kerületben lévő formák árnyékolásához és körvonalazásához használt szerves festékek hozzájárulnak a műalkotás összetettségéhez és részletgazdagságához.
Lásd még: Geb: a Föld egyiptomi istenePortalanítás
A legtöbb festő úgy fejezi be a munkát, hogy a festés befejezése után a felületet egy kés élével lekaparja. Ez egy egyenletes textúrájú vásznat eredményez.
Ezután a kész művet egy utolsó portalanítás után egy ronggyal és egy gyors törlés egy apró, gabonából és lisztből készült tésztagolyóval. A gabonalisztből készült tészta matt textúrát ad a festménynek, és felfogja a festékpor maradékát.
Pszichológiai értelmezések
A mandalák bevezetését a nyugati pszichológiába Carl Jung pszichológusnak tulajdonítják. A tudattalan elmét a művészeten keresztül kutató kutatása során észrevette a kör közös megjelenését a különböző vallásokban és kultúrákban.
Jung hipotézise szerint a körrajzok az elme belső állapotát tükrözik az alkotás pillanatában. Jung szerint a mandalák készítésének késztetése az intenzív személyes fejlődés pillanataiban merül fel.
Következtetés
A mandala szimbolika gyakran megjelenik számos vallásban és kultúrában, mind a modern, mind az ősi kultúrákban. A mandalákat gyakran használják a világegyetem egészének ábrázolására és személyes spirituális utazásokhoz.
A mandaláknak a buddhista és hindu gyakorlatokban létfontosságú vallási jelentőségük van, de a nyugati kultúrákban is elterjedtek, főként a jógát és a művészetet gyakorlók körében.
