Kalóz vs. közlegény: Ismerje a különbséget

Kalóz vs. közlegény: Ismerje a különbséget
David Meyer

A "kalóz" és a "magánzó" nagyon hasonlóan hangzik, de két különböző kifejezésről van szó, amelyeknek egyedi jelentésük van. A két kifejezés közötti különbség ismerete sokat számíthat a tengerészeti jog és történelem megértésében.

A kalózok olyan bűnözők, akik saját hasznukra rabolnak hajókat, míg a kormány felhatalmazza a kalózokat, hogy háború idején megtámadják az ellenség hajóit. [1]

Lásd még: Dogwood Tree szimbolizmus (Top 8 jelentés)

Ez a cikk elmagyarázza a kalózok és a magánhajósok közötti különbségeket, valamint azt, hogy hogyan illeszkednek a tengerjogba.

Tartalomjegyzék

    Kalóz

    A kalóz a tengeren követ el erőszakos cselekményeket vagy rablást anélkül, hogy a kormány vagy politikai vezető hivatalos szankciót adna rá. Ez magában foglalhatja a kereskedelmi hajók megszállását, a rakomány vagy az utasok személyes tárgyainak ellopását, sőt más hajók megtámadását is, hogy gazdagságra tegyen szert.

    Benjamin Cole (1695-1766) metszete, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül

    Meg kell jegyezni, hogy a kalózkodás már az ókor óta probléma, hiszen kalózok tevékenykedtek többek között Görögország, Róma és Egyiptom partjainál.

    A kormányok hagyományosan bűnözőnek tekintették a kalózokat, mivel tevékenységük gyakran jelentős gazdasági veszteségeket okozott országaiknak. Sok kalózt azonban népi hősnek is tekintettek.

    Privateer

    Egy kormány vagy politikai vezető felhatalmazott valakit arra, hogy megtámadja és elfoglalja az ellenséges ország hajóit. Ez magában foglalhatta a rakomány átvételét, az ellenséges hajók elsüllyesztését, és akár csatákat is vívhatott a nyílt tengeren.

    A magánhajósokat a kormányok gyakran értékes eszköznek tekintették háborús időkben, mivel lehetővé tették számukra, hogy mások erőforrásait felhasználva előnyre tegyenek szert ellenségeikkel szemben anélkül, hogy nyíltan hadat üzentek volna.

    Emellett kevésbé tekintették őket fenyegetésnek saját országukra nézve, mivel csak külföldi hajókat támadtak meg, és kormányuk támogatását élvezték. Így sokkal kisebb valószínűséggel okoztak gazdasági veszteségeket nemzetüknek, mint a hivatalos szankciók nélkül működő kalózok.

    Francis Drake széles körben ismert arról, hogy ő volt minden idők leghíresebb kalóza [2].

    A kalózkodás és a kalózkodás aranykora

    A kalózkodás aranykora (1650-1730) számos régióra, így a Karib-térségre, Észak-Amerikára, az Egyesült Királyságra és Nyugat-Afrikára is jelentős hatást gyakorolt.

    Ezt a korszakot általában három részre osztják: a kalózhajózás szakaszára, a kalózkörre és a spanyol örökösödés utáni időszakra.

    A spanyol örökösödési háború vége miatt munkanélkülivé vált sok magánhajós ebben az időszakban fordult a kalózkodás felé.

    Az olyan körülmények, mint az óceánokon keresztül szállított értékes rakományok növekedése, a kisebb haditengerészeti erők, az európai haditengerészettől érkező tapasztalt tengerészek és a gyarmatokon működő, nem hatékony kormányok mind hozzájárultak a kalózkodáshoz az aranykorban.

    Ezek az események alakították ki a kalózokról alkotott modern képet, bár néhány pontatlanság is előfordulhat. A gyarmati hatalmak harcoltak kalózokkal, és jelentős csatákat vívtak velük ebben az időszakban. A kalózok is nagy szerepet játszottak ezekben az eseményekben.

    Kalóz- és közlegényvadászat

    A kalóz- és magánhajóvadászat ebben az időszakban számos ország haditengerészeti erőinek gyakori tevékenysége volt. A magánhajósok kaptak kapitánylevelet, amely lehetővé tette számukra, hogy legálisan támadják meg az ellenséges hajókat, míg a kalózoknak nem volt erre felhatalmazó dokumentumuk.

    A kalózokat gyakran kevésbé tartották veszélyesnek, mint a kalózokat, ezért kevésbé erőteljesen vadásztak rájuk. A kalózvadászatot a kormányerők és maguk a kalózok is folytatták, bár az előbbiek gyakrabban léptek fel. A kalózhajók gyakran kegyelmet vagy amnesztiát kaptak a hatóságoktól, hogy elkerüljék a tengeri hajókkal való összecsapást.

    A híres kalóz Feketeszakállt, aki ebben az időben tevékenykedett, a brit királyi haditengerészet üldözte és végül megölte. Ez mutatja, hogy a kormányok milyen messzire mentek a kalózkodás és a kalózkodás felszámolása érdekében ebben a korszakban [3].

    Wager akciója Cartagenánál, 1708. május 28.

    Samuel Scott, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül

    A kalózkodás és a kalózkodás hanyatlása

    Számos tényező vezetett ahhoz, hogy a kalózkodás és a kalózkodás a 18. század vége felé visszaszorult.

    Megnövelt tengeri hatalom

    A kalózkodás és a kalózkodás visszaszorulása a különböző országok haditengerészeti erőinek növekedésével magyarázható, különösen a 18. században.

    Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és Portugália kormányai nagy összegeket fektettek be a haditechnikába, többek között nagyobb hajókba és fejlettebb tüzérségbe. Ez lehetővé tette számukra, hogy minden korábbinál messzebbre és gyorsabban utazzanak, és így nagyobb ellenőrzést gyakorolhattak a tengerek felett.

    A tengerésztisztek megnövekedett hatalma lehetővé tette számukra, hogy véget vessenek számos kalóz- és kalóztevékenységnek, így drasztikusan csökkentették a kalózok számát. Az olyan kormányok, mint Nagy-Britannia, kegyelmet és amnesztiát kezdtek felajánlani azoknak, akik hajlandóak voltak feladni a kalózkodással töltött életüket, ami sok tengerész számára csábítóbb alternatívát jelentett.

    Fokozott szabályozás

    A másik fontos tényező a hanyatlásukban a tengeri tevékenység fokozott szabályozása volt. Az olyan kormányok, mint Spanyolország és Franciaország, olyan törvényeket hoztak, amelyek korlátozták a hadi levelek használatát, és szigorú büntetéseket szabtak ki a tengeren folytatott illegális tevékenységekben résztvevőkre.

    A brit kormány 1717-ben elfogadta a kalózkodásról szóló törvényt is, amely a kalózkodást halálbüntetéssel sújtotta, ami még inkább visszatartotta az embereket attól, hogy a nyílt tengeren kezdjenek életet.

    Népszerűségvesztés

    Az utolsó szöget a koporsóba az jelentette, hogy elvesztették népszerűségüket az átlagemberek körében. Az aranykorszak idején a kalózkodást sokan hősies hivatásnak tekintették, és az olyan híres kalózok, mint Feketeszakáll, Kidd kapitány, Anne Bonny és Henry Morgan a világ egyes részein népi hősökké váltak.

    A későbbi korokban már nem csodálták ezeket a figurákat, és a kalózélet gondolatát helyette elvetették [4].

    A spanyol hadifoglyok a barbár korzárokkal szemben

    Cornelis Vroom, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül

    Lásd még: A francia divat története egy idővonalban

    Az örökség megmarad

    Bár a kalózkodás aranykora elmúlt, öröksége folytatódik.

    A kalózok és a magánhajósok különböző formákban léteznek, bár ma már különböző szabályozások és törvények szerint működnek. A szervezett bűnszövetkezeteket, például a drogkartelleket és az emberkereskedőket sokan a kalózok modernkori megfelelőjének tekintik.

    Emellett a digitális világban a kalózkodás is jelentős problémává vált, mivel a hackerek világszerte adatokat lopnak a vállalatoktól.

    A híres kalózok és kalózok romantikus elképzelése még ma is népszerű, a könyvekben, filmekben és televíziós műsorokban gyakran szerepelnek a tengerészbűnözők történetei.

    Számos ország tengerészeti történelmének alapvető részét képezték, és bár ma már nem olyan kiemelkedőek, örökségük tovább él. Ezek a tevékenységek segítettek kialakítani a ma ismert világot, és a tengerészettörténet néhány leghíresebb alakját hozták létre.

    Bár ezek a bűncselekmények ma már illegálisnak számítanak, és szigorúan büntetik őket, mégis maradandó nyomot hagytak a világ történelmében. A kalózok és a kalózhajók közötti különbség megismerése elengedhetetlen a tengerjog és a történelem megértéséhez [5].

    Végső gondolatok

    Összességében a kalóz és a magánhajós közötti különbségtétel kulcsfontosságú a tengerjog és a tengerészettörténet tárgyalásakor. Bár mindkét kifejezés olyan emberekre utal, akik hajókat támadnak meg a tengeren, cselekedeteik mögött nagyon különböző motivációk állnak, és a jog szemében nagyon eltérő jogi státuszuk van.

    A kettő közötti különbség megértése segíthet abban, hogy jobban megértsük, milyen szerepet játszott ez a kettő a tengerészet történelmében és jogában, milyen bátor tetteket hajtottak végre azok, akik a dicsőség vagy a szerencse keresése érdekében a nyílt tengerre szálltak, és hogy mennyire aktuálisak még ma is.

    Legyen szó akár egy egyszerű kalózról, akár egy nemes kalózról, a lábnyomuk kitörölhetetlen. Lehet, hogy már nem élnek, de az örökségük megmarad.




    David Meyer
    David Meyer
    Jeremy Cruz, szenvedélyes történész és oktató, a kreatív elme a történelem szerelmeseinek, tanárainak és diákjaiknak szóló, magával ragadó blog mögött. A múlt iránti mélyen gyökerező szeretettel és a történelmi ismeretek terjesztése iránti megingathatatlan elkötelezettségével Jeremy az információ és az inspiráció megbízható forrásává nőtte ki magát.Jeremy utazása a történelem világába gyermekkorában kezdődött, amikor mohón felfalt minden történelemkönyvet, ami csak a kezébe került. Az ókori civilizációk történetei, az idő sarkalatos pillanatai és a világunkat formáló személyek lenyűgözték, már kiskorában tudta, hogy ezt a szenvedélyt meg akarja osztani másokkal.Miután befejezte formális történelemtanulmányait, Jeremy több mint egy évtizeden át tartó tanári karrierbe kezdett. Elkötelezettsége, hogy tanítványai körében előmozdítsa a történelem iránti szeretetet, megingathatatlan volt, és folyamatosan innovatív módszereket keresett a fiatal elmék bevonására és rabul ejtésére. Felismerve a technológiában rejlő lehetőségeket, mint erőteljes oktatási eszközt, figyelmét a digitális szféra felé fordította, és létrehozta befolyásos történelmi blogját.Jeremy blogja ékes bizonyítéka annak az elkötelezettségének, hogy a történelmet mindenki számára hozzáférhetővé és vonzóvá tegye. Sokatmondó írásaival, aprólékos kutatásaival és lendületes történetmesélésével életet lehel a múlt eseményeibe, lehetővé téve az olvasóknak, hogy úgy érezzék, a történelem előtt kibontakoznak.a szemeik. Legyen szó egy ritkán ismert anekdotáról, egy jelentős történelmi esemény mélyreható elemzéséről vagy befolyásos személyiségek életének feltárásáról, lebilincselő narratívái elkötelezett követőket gyűjtöttek.A blogján kívül Jeremy aktívan részt vesz különféle történelmi megőrzési erőfeszítésekben is, szorosan együttműködve múzeumokkal és helyi történelmi társaságokkal annak érdekében, hogy múltunk történeteit megőrizzék a jövő generációi számára. Dinamikus előadásairól és oktatótársainak tartott workshopjairól ismert, és folyamatosan arra törekszik, hogy másokat ösztönözzen arra, hogy mélyebbre ássák magukat a történelem gazdag kárpitjában.Jeremy Cruz blogja bizonyítja megingathatatlan elkötelezettségét, hogy a történelmet hozzáférhetővé, vonzóvá és relevánssá tegye a mai rohanó világban. Elképesztő képességével, hogy az olvasókat a történelmi pillanatok szívébe irányítsa, továbbra is előmozdítja a múlt iránti szeretetet a történelem iránt érdeklődők, tanárok és lelkes diákjaik körében.