Kereskedők a középkorban

Kíváncsi vagy, milyen volt a kereskedő élete a középkorban? A középkori feudális államban kevés más pozíció létezett, mint a földműves, a pap vagy a lovag. De mi volt a kereskedő szerepe ebben az időben?

Mivel a kereskedők a pénzüket azzal keresték, hogy dolgokat adtak el másoknak, nem tekintették őket a társadalom értékes tagjainak. Ezért a kereskedőket gyakran semmibe vették, mint szentségtelen és pénzéhes embereket. Ez megváltozott, amikor a keresztes hadjáratok a kereskedelmet és a kereskedőket a társadalom számára nélkülözhetetlenné tették.

Ha kíváncsi vagy, milyen szerepet játszottak a kereskedők a középkorban, akkor jó helyen jársz. Megbeszéljük, milyen szerepet játszottak a kereskedők a középkorban, hogyan tekintettek a kereskedőkre, és milyen volt a kereskedők élete a középkorban.

Tartalomjegyzék

Mi volt a kereskedő szerepe a középkorban?

A kereskedők évszázadok óta léteznek. Fontos szerepet játszottak számos ősi kultúra fejlődésében, és segítették a különböző kultúrák egymástól való tanulását. A középkorban a kereskedők Európába és Európából szállítottak árukat. Bár társadalmi szerepüket nem tartották olyan nagyra, mint másokat, mégis szerves szerepet játszottak Európa és a világ fejlődésében.

A keresztes hadjáratok idején a kereskedők egyre fontosabb szerepet játszottak Európában. A keresztes hadjáratok keresztény harcosok csoportja volt, akik világszerte harcoltak [4]. A keresztes lovagok más vallású emberek ellen harcoltak, és számos csatájuk a Bizánci Birodalom ellen irányult.

Míg Európa többi része a vagyonát azon alapozta meg, hogy mennyi földet birtokolt, a kereskedők készpénzzel rendelkeztek, amire a keresztes hadjáratok előrehaladtával egyre nagyobb szükség volt. Ennek eredményeként a kereskedők szerepe némileg átalakult, és a gyűlölt "használókból" a társadalom megbecsült tagjaivá váltak, akiknek saját rangjuk és osztályuk volt.

A kereskedők különböző anyagokkal kereskedtek. Valójában mindennel kereskedtek, amit találtak, és amiről úgy gondolták, hogy valamilyen értékkel bír egy másik ország vagy otthonuk számára. Utazásaik során a kereskedők saját maguk számára is gyűjtöttek műtárgyakat.

Emiatt a kereskedők a francia reneszánsz korszakban betöltött szerepükről váltak híressé, mivel gyakran rendelkeztek kiterjedt műgyűjteményekkel utazásaikról [2]. A kereskedők feladata volt, hogy más országokból árukat és élelmiszereket hozzanak, és azokat a kikötőkben és a piacokon értékesítsék.

A kereskedők maguk nem állítottak elő termékeket. Ehelyett közvetítő szerepet töltöttek be a termelők és a fogyasztók között. Bár a kereskedők kezdetben csak a túléléshez szükséges árucikkekkel kereskedtek, később egyre értékesebb és jövedelmezőbb árucikkekkel kezdtek el kereskedni.

A fűszerek, a selyem és a tea a középkor későbbi éveiben a legjelentősebb árucikkek közé tartoztak. Ezeket a termékeket magas áron adták el a nemeseknek, ami a kereskedőknek több pénzt hozott, és a nemeseknek még nagyobb státuszt adott.

Bár a kereskedők fontos szerepet játszottak a középkorban és Európa fejlődésében, a társadalom nem mindig fogadta őket szívesen. Hogyan viszonyultak tehát az emberek a kereskedőkhöz a középkorban?

Hogyan tekintettek az emberek a kereskedőkre a középkorban?

A kereskedőknek a középkorban egyfajta rossz híre volt. Ez elsősorban az akkoriban fennálló feudális rendszernek volt köszönhető [3]. A feudális rendszer szerint a fontosságod és a társadalmi státuszod azon alapult, hogy mennyi földet birtokoltál. A legtöbb szakma a parasztoké volt, akik földművesek vagy pékek, illetve szakmunkások voltak.

A földbirtokosok nemesek, lovagok és királyi családok voltak. A királyiak és a papok rendelkeztek a legnagyobb hatalommal az országban, őket követték a lovagok és a nemesek. A parasztok a gazdaságokban dolgoztak, és adót fizettek a földbirtokosoknak a védelemért és a lakhatásért.

Mivel a kereskedők nem illeszkedtek az akkori feudális rendszerbe, sok rossz hírverést kaptak az egyháztól. Az egyház úgy érezte, hogy a kereskedőknek nincs becsületük, mert a kereskedésük jövedelmező volt. Emellett nem volt földjük, ami még népszerűtlenebbé tette őket [4].

Az egyház a kereskedőket "használóknak" nevezte, mivel nem állítottak elő saját termékeket. Keresztények nem lehettek kereskedők, így ez a szakma elsősorban a zsidó néphez tartozott.

A kereskedőket nem tekintették a társadalom részének, mivel nem rendelkeztek tulajdonnal, és nem járultak hozzá az ország fejlődéséhez. A kereskedőket önzőnek és pénzéhesnek is tekintették, mivel nem termeltek semmit, hanem a mások által előállított termékeket adták el haszonért.

Természetesen egyes kereskedők a gazdaságuk terményeit a piacokon értékesítették. Őket másként tekintették, mint a nemzetközi kereskedőket vagy azokat a kereskedőket, akik csak termékeket adtak el anélkül, hogy munkát végeztek volna értük.

A kereskedőknek adott rossz hírnév miatt a külföldi kereskedőket szigorúan szabályozták a piacokon [1]. Gyakran több órát kellett várakozniuk, mielőtt bejutottak a piacokra, hogy a helyi kereskedők és bolttulajdonosok előnyt élvezzenek áruik eladásában. A külföldi kereskedőknek adót is kellett fizetniük az országba vagy városba behozott áruk után.

Mint látható, nem teljesen igaz, hogy a helyiek és a nemesek semmit sem nyertek ezekből a külföldi kereskedőkből, hiszen az adókon keresztül némi pénzhez jutottak. Mindazonáltal a kereskedőket gyakran alacsonyabb rendűnek tekintették, és a nemesek, lovagok és papok kerülték a velük való érintkezést, hacsak nem volt szükséges.

Rossz hírnevük ellenére azonban a kereskedőipar és a külkereskedelmi ágazat Európa-szerte tovább növekedett, ami azt jelenti, hogy ugyanazok az emberek, akik lenézték a kereskedőket, gond nélkül megvásárolták az általuk árult luxuscikkeket.

A kereskedőknek gyakran kellett nemeseket szórakoztatniuk és lenyűgözniük, hogy elnyerjék kegyeiket és tiszteletüket [1]. Egy nemes támogatása nagyobb biztonságot és státuszt adott a kereskedőknek a közösségen belül.

A kereskedők elkezdték a különböző országokból származó gyógyszerek szállítását is, ami segített az európaiaknak abban, hogy új gyógyszerekhez jussanak olyan betegségekre, amelyeket korábban nem tudtak gyógyítani. Tekintettel arra, hogy a kereskedők szerepe mennyire létfontosságú volt a középkorban, elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mennyire volt biztonságos a munkájuk.

Biztonságban voltak-e a kereskedők a középkorban?

Tekintettel a kereskedők rossz hírnevére, nem kaptak semmiféle segítséget vagy védelmet a nemesektől, amikor új országba vagy tartományba léptek. Ez, valamint az a tény, hogy a kereskedők arról voltak híresek, hogy drága árukkal utaznak, és általában pénz volt náluk, azt jelentette, hogy kereskedőnek lenni a középkorban nem volt biztonságos munka.

Milyen veszélyekkel kellett szembenézniük a kereskedőknek a középkorban?

A középkorban kétféle szállítási mód létezett: szárazföldön vagy tengeren. Természetesen a legtöbb külföldi kereskedő gyakran a tengeren utazott, amikor árut vásárolt és hozott haza. A tengeren való utazás olcsóbb és gyakran biztonságosabb volt, mint a szárazföldön való utazás.

A tengeren utazó kereskedőknek azonban kalózokkal és rossz időjárással kellett szembenézniük, amelyek késleltették az útjukat, vagy a hajó elsüllyedése esetén elveszíthették a termékeiket [4]. Ráadásul a tengeren utazó kereskedők hónapokig távol voltak, ami nem jelentett jót a hátrahagyott családnak.

Hasonlóképpen a szárazföldön utazó kereskedőknek is meg kellett küzdeniük a maguk problémáival. Banditák és tolvajok gyakran támadtak a kereskedőkre az érméikért és termékeikért. Ráadásul a városok közötti utak gyakran rossz állapotban voltak és veszélyesek, és a középkorban az úton való utazás nem volt olyan gyors, mint manapság.

Tehát, akárhogyan is döntöttek a kereskedők az utazás mellett, sosem voltak igazán biztonságban. A kereskedők fogékonyak voltak a betegségekre és a betegségekre is, amelyek a városok között terjedtek, ahová és ahonnan utaztak. Például a bubópestis, amely a középkorban végigsöpört Európán, a kereskedőket is érintette.

Mi volt a legbiztonságosabb módja az utazásnak a középkorban?

Mivel nem volt biztonságos szállítási lehetőség, elgondolkodhat azon, hogy a kereskedők számára melyik szállítási mód volt a legbiztonságosabb. Nos, meglepő lehet, hogy a középkorban gyakran a tengeri szállítás volt a legbiztonságosabb módja az áruk szállításának [4].

A hajón való utazás azt jelentette, hogy a tulajdonodat biztonságban és egy helyen tudtad tartani. Bár kalózok járták az óceánokat, nem voltak olyan sokan, mint azok a banditák, akikkel a szárazföldön kellett szembenézned. Az óceán nem volt olyan veszélyes, mint egyes utak, amelyeket a kereskedők használtak a városok között.

A kereskedők gyakran kisebb hajókkal utaztak az európai csatornákon, amelyek közel sem voltak olyan veszélyesek és kiszámíthatatlanok, mint a nyílt óceán [4]. Ráadásul a kereskedők tengeri utazáskor elkerülték a kapzsi földbirtokosok magántulajdonán való átkelést.

Így a kereskedők többnyire a tengeren utaztak, amikor csak tudtak. Ez a fajta közlekedés közel sem volt olyan biztonságos, mint manapság. De a középkorban a hajón való utazás olcsóbb és biztonságosabb volt, mint a szárazföldi utazás.

Mi volt a legnagyobb kereskedőipar a középkorban?

Thomas Wyck, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül

Említettem néhány tárgyat, amelyekkel a kereskedők kereskedtek és szállítottak a középkorban. Mégis, néhány tárgyra nagyobb volt a kereslet, mint másokra. A nemzetközi kereskedők által a középkorban leggyakrabban vásárolt és eladott tárgyak a következők voltak:

• Rabszolgasorba taszított emberek
• Parfümök
• Selyem és más textíliák
• Lovak
• Fűszerek
• Arany és egyéb ékszerek
• Bőr tárgyak
• Állatbőrök
• Só

Ezeket a termékeket a 9. században gyakran szállították és kereskedtek velük [4]. Mint látható, míg néhányat, például a lovakat és a sót sokan használhatták, a luxuscikkeket valószínűleg főként a magasabb státuszú emberek vásárolták és használták. Ez arra utal, hogy a kereskedők elsősorban a gazdagokat látták el.

A kereskedői ipar a középkorban és a reneszánszon túl is folytatódott. Ezért a kereskedői ágazat valószínűleg az egyik legrégebbi, ma is ismert szakma. A kereskedők elsősorban az Európa és más országok, például Afrika és Ázsia közötti szakadék áthidalásáért voltak felelősek.

Ennek eredményeképpen ezek a kultúrák elkezdtek keveredni és tanulni egymástól. A kereskedők szerepe tagadhatatlan, amikor arról beszélünk, hogyan éltek és tanultak az emberek a középkorban, és hogyan kerültek Európába az egzotikus luxuscikkek.

Következtetés

A kereskedők élete a középkorban nem volt túl fényes. A kereskedőket az egyház "haszonlesőnek" és erkölcstelennek tartotta, és gyakran nagy veszélynek néztek elébe, amikor új országokba és városokba utaztak.

A kereskedők mégis fontos szerepet játszottak a társadalomban a középkorban és azon túl is. Az általuk szállított áruk közül sok volt létfontosságú az európai elit és a parasztok számára egyaránt.

Hivatkozások

1. //prezi.com/wzfkbahivcq1/a-középkori-kereskedők-napi élet/
2. //study.com/academy/lecke/merchant-class-in-the-renaissance-definition-lesson-quiz.html
3. //www.brown.edu/Departments/Italian_Studies/dweb/society/structure/merchant_cult.php
4. //www.worldhistory.org/article/1301/trade-in-medieval-europe
5. //dictionary.cambridge.org/dictionary/english/usurer

Header image courtesy: Kiadó New York Ward, Lock, Public domain, via Wikimedia Commons