Tartalomjegyzék
Mit csinált a klérus a középkorban, és miért volt olyan fontos? Nem lehet a középkort tanulmányozni a klérus és az egyház fontosságának vizsgálata nélkül. De miért voltak olyan központi szerepet játszottak abban a korban, és mi tette a klérust olyan fontossá a középkorban?
A pápából, püspökökből, papokból, szerzetesekből és apácákból álló papság szerves szerepet játszott a középkori társadalomban. A pápa ugyanolyan hatalommal rendelkezett, mint a királyi család, ha nem nagyobbal, mint a királyi család. A katolikus egyház valószínűleg a kor leggazdagabb intézménye volt, és a legnagyobb hatalommal rendelkezett.
Tanulmányoztam a római katolikus egyház jelentőségét és feladatait a középkorban, és megosztom veled a legfontosabb tényeket. Ha bármilyen kérdésed van a középkori papsággal kapcsolatban, az alábbiakban megtalálod a válaszokat.
Tartalomjegyzék
Mi volt a papság szerepe a középkorban?
A középkorban a klérus vitathatatlan szerepet játszott. A pápáról, aki a katolikus egyház kinevezett feje volt, azt mondták, hogy Isten kijelölt szolgája a földön. Minden, a népet, az országot és a politikát érintő döntést a mindenkori klérusnak kellett jóváhagynia.
A klérus a királyi családdal egyenlő hatalommal rendelkezett, és gyakran fontosabbnak tartották magukat náluk. A törvények felett állónak is tekintették magukat, ami a középkor vége felé problémákat okozott.
De mi volt pontosan a papság szerepe? A papság szerepe az volt, hogy felügyelje az emberek vallásos jámborságát és fenntartsa a keresztény hitet. A papság a középkor három "házának" egyike volt. A másik házak a harcosok (lovagok és nemesek) és a munkások (munkások és földművesek) voltak [3].
A papság tagjai különböző napi feladatokat láttak el, és szerves részét képezték a társadalomnak és a helyi közösségeknek. A papság tagjai gyakran az egyetlen írástudó emberek voltak egy közösségben, így rájuk hárult a kéziratok, a kommunikáció és a nyilvántartás vezetése [2].
A klérus tagjai voltak felelősek az uralkodók tanácsadásáért, a szegények, öregek és árvák gondozásáért, a Biblia másolásáért, valamint az egyház és minden követőjének gondozásáért. A középkorban különböző klérus tagjai voltak, és minden frakciónak megvolt a maga szerepe. A klérus öt frakcióból állt: a pápából, a bíborosokból, a püspökökből, a papokból és a szerzetesrendekből [4].
1. A pápa
A pápa volt a római katolikus egyház feje, és azt mondták, hogy ő az egyház Isten által kinevezett vezetője. Egyszerre csak egy kinevezett pápa volt. A pápa főleg Rómában lakott, de néhány pápa élt Franciaországban is. A pápa volt az egyház legfőbb döntéshozója, és minden más egyházi személy neki volt alárendelve.
2. Bíborosok
A pápa után következtek a bíborosok. Ők voltak a pápa adminisztrátorai, és gyakran kommunikáltak a püspökökkel a helyi ügyekről. A bíborosok gondoskodtak arról, hogy a pápa akarata, és ezáltal Isten akarata minden templomban teljesüljön.
3. Püspökök
A püspököket a katolikus egyház regionális vezetőinek nevezték ki, és ők felügyelték a nagyobb területet. A püspökök gyakran olyan gazdagok voltak, mint a nemesek, és fényűző életet éltek. Az egyháztól földeket is szereztek, ami tovább gazdagította őket. Emellett a püspökök gondoskodtak arról, hogy a pápa akaratát a területükön végrehajtsák, és hogy a közösség hűséges maradjon Isten akaratához.
4. Papok
A papok a püspökök alatt szolgáltak. Sokkal egyszerűbb életet éltek, és gyakran a templom mellett laktak. A pap misét és istentiszteleteket tartott az embereknek, meghallgatta a gyónásukat, és felügyelte a templom területének gondozását. A papok nagyban részt vettek a közösségükben élő emberek életében, mivel esküvőket, temetéseket és kereszteléseket vezettek.
Meglátogatták a betegeket is, és meghallgatták a haláluk előtti utolsó gyónásukat. Végül a papok segíthettek az embereknek abban, hogy feloldozást nyerjenek bűneik alól azzal, hogy bűnbánatra és bűnbánatra utasították őket [4].
5. A szerzetesrendek
A klérus utolsó frakciója a szerzetesrend volt. Ez a frakció két csoportra osztható - a szerzetesekre és az apácákra. A szerzetesek feje az apát, az apácák feje pedig az apátnő volt.
A szerzetesek kolostorokban éltek együtt, ahol a Biblia és más kéziratok másolásáért voltak felelősek. A szerzetesek festettek és keresztény ereklyéket készítettek a templomok számára. Emellett meglátogatták a szegényeket, és élelmet és ruhát osztogattak. A szerzetesek nehéz munkát végeztek, és gyakran földet műveltek, hogy eltartsák magukat.
A szerzeteseket gyakran nevezték ki nemes fiúk nevelőinek. Néhány nemes fiú egy időre belépett a kolostorba, hogy a szerzetesektől tanuljon, és oda küldték őket, hogy megtiszteljék családjukat és elnyerjék Isten kegyelmét [1]. A szerzetesek sokkal egyszerűbb életet éltek, mint a papok, és ritkán ettek húst vagy finom ételeket.
Az apácák kolostorokban éltek, az imádságra és a gyengék gondozására összpontosítva. Az apácák gyakran szolgáltak nővérként kórházakban, ahol a betegeket ápolták. Árvaházakért is felelősek voltak, és ételt vittek a szegényeknek és éhezőknek. Az apácák egyszerű életet éltek, hasonlóan a szerzetesekhez.
Néhány apáca írástudó volt és átírási feladatokat látott el. Az apácák elsődleges célja azonban az imádság és a gyengék gondozása volt. A lányok gyakran azért léptek be a kolostorokba, hogy a templomban szolgáljanak. Gyakoribb volt, hogy a parasztlányok a nemeseknél gyakrabban léptek be a szerzetesrendbe.
A szerzeteseket és apácákat jellemzően nem tekintették magának a papságnak a részének, hanem inkább annak kiterjesztésének. A kolostorok vagy kolostorok apátnőit vagy apátjait azonban a papság részének tekintették. Ők elsősorban azzal a pappal és püspökkel beszélgettek, akitől a megbízatásukat kapták.
Mi volt a klérus rangja a középkorban?
A klérusnak magas pozíciója volt a középkorban, ahogy azt az előző fejezetből sejteni lehetett. A klérus minden társadalmi osztályban részt vett valamilyen módon. A pápának gyakran nagy befolyása volt a monarchiára, és minden döntésükbe beleszólt [1].
A püspököknek ugyanilyen befolyása volt a nemesekre és a magas rangú tisztviselőkre. Gyakran szocializálódtak ezekkel a csoportokkal, hogy pénzt gyűjtsenek az egyháznak vagy a saját zsebükbe. Egyes püspökök a gazdag nemeseket a tisztítótűzzel fenyegették, hogy meggyőzzék őket, hogy tegyenek tetemes adományokat az egyháznak [4].
A papok, mint már említettük, erősen részt vettek a szegények és a gazdagok életében egyaránt, mivel gondoskodtak a közösségük lelkének biztonságáról. Egyes papok alkalmanként a tisztítótűz vagy a kiátkozás gondolatát is felhasználták ügyük előmozdítására és saját maguk előrehaladására.
A szerzetesek többnyire a társadalomtól elkülönülve éltek, de sok közösségben ők voltak az egyetlen írástudó, így a közösség nélkülözhetetlen részei voltak. Az apácák ugyanilyen fontos szerepet játszottak, mivel ők gondoskodtak a betegekről, árvákról és szegényekről. Az apácák sokkal jobban részt vettek a közösség mindennapi életében, mint a szerzetesek, és sokan szoros kapcsolatot ápoltak az emberekkel.
Lásd még: Karnak (Amun temploma)Összességében a klérus az uralkodókkal azonos fontossággal bírt. Míg a királyi család az egyház fölött állónak tekintette magát, a klérus mindenek fölött állónak tekintette magát, mivel közvetlenül Isten rendelte ki őket, hogy az ő munkáját végezzék.
A lakosság is elfogadta a klérus fontosságát. A középkorban az egyetlen elfogadott vallás a kereszténység volt, amelyet a római katolikus egyház tartott fenn. Az egyházat nem lehetett megkérdőjelezni vagy megkérdőjelezni, és ha valaki ezt megtette, kiátkozáshoz és elutasításhoz vezethetett [4].
A társadalom elfogadta a papság szerepét közöttük, és kérdés nélkül megtette, amit az egyház követelt. Ez azt jelentette, hogy az egyház tizedben követelte a díjat, amelyet az emberek szívesen adtak az üdvösségük részeként.
A középkorban néhányan megkérdőjelezték az egyház korruptságát és önzőségét. Ezeket az embereket azonban kiátkozták és száműzték, mielőtt hatással lehettek volna a nagyobb népességre. A papság úgy maradt hatalmon, hogy kiátkozta azokat, akik megkérdőjelezték az egyház szokásait. Emellett figyelmeztetést küldtek azoknak, akik mertek tőlük eltérni.
Lásd még: 20 leghíresebb ókori egyiptomi istenekA középkor kezdetétől fogva a papság tagadhatatlanul fontos helyet foglalt el a társadalomban, amelyet több évszázadon keresztül nem volt könnyű pótolni. De mi okozta a papság hatalmának hanyatlását a középkorban?
Mi okozta a papság hatalmának hanyatlását a középkorban?
A középkor kezdetén a papság az egyik legfontosabb szerepet töltötte be a társadalomban. A középkor végére azonban a papság szerepe már egészen másképp nézett ki.
A papság hatalmának hanyatlásához számos tényező járult hozzá. De egyetlen tényező sem okozott akkora kárt a klérus helyzetében, mint az 1347 és 1352 közötti bubópestis [4]. Sokan úgy érezték, hogy az egyház nem védte és nem gyógyította őket a fekete halál járvány idején.
A papok és apácák semmit sem tudtak erről a vírusról, és kevés könnyebbséget tudtak nyújtani a szenvedőknek. Ennek eredményeként a lakosság megkérdőjelezte a papság megmentésük hatékonyságát, és a papság sokat veszített az emberek korábbi vak hitéből.
További tényezők, amelyek miatt az emberek hite a klérus hatalmába vetett hanyatlásnak indult, voltak a keresztes hadjáratok, háborúk és aszályok Európa-szerte, amelyek szenvedést és veszteségeket okoztak. A végső csapás, amely megfosztotta a klérust a társadalomban elfoglalt pozíciójától, az 1517 és 1648 között lezajlott protestáns reformáció volt [4].
A protestáns reformáció egy új gondolkodásmódot hozott, amelynek következtében a papság elvesztette teljes hatalmát a társadalomban. A római katolikus egyház a mai napig nem nyerte vissza azt a hatalmat, amellyel a középkor elején rendelkezett. Abban az időben a papság volt a legerősebb, és valószínűleg az is marad.
Következtetés
A klérus tagadhatatlanul erős pozíciót töltött be a középkorban. A klérus tagjai gyakorlatilag a társadalom minden területén részt vettek. A kléruson belül öt frakció erősítette az egyházat és szolgálta a népet.
A papság hatalmának hanyatlása akkor következett be, amikor nem tudták megmenteni a népet a fekete haláltól, a végső csapást pedig a protestáns reformációval mérte hatalmukra a későbbi középkor felé.
Hivatkozások
- //englishhistory.net/middle-ages/life-of-clergy-in-the-middle-ages/
- //prezi.com/n2jz_gk4a_zu/the-clergy-in-the-medieval-times/
- //www.abdn.ac.uk/sll/disciplines/english/lion/church.shtml
- //www.worldhistory.org/Medieval_Church/
A fejléc kép jóvoltából: picryl.com
