Kormányzat a középkorban

Ha jobban meg akarod érteni az életet a középkorban, meg kell értened, hogyan épült fel a kormányzat. A középkor a nagy zűrzavarok időszaka volt, és a magas középkorban egyetlen hatalom uralkodott a kormányzatban.

A középkori kormányzás három kategóriára osztható: a korai, a magas és a késő középkorra. A kormányzás mindegyik időszakban másképp nézett ki. A késő középkorban már egész Európában jól bejáratott monarchiák léteztek.

Elmagyarázom, hogyan változott a kormányzati struktúra a középkor folyamán, hogy láthassátok, hol kezdődött és hol ért véget a reneszánszban. Azt is megvizsgáljuk, milyen szerepet játszott az egyház a kormányzatban, és hogyan befolyásolta a feudális rendszer a középkori kormányzást.

Tartalomjegyzék

Hogyan épült fel a kormány a középkorban?

A középkor során a kormányzat sokat változott. A középkor három alkategóriára osztható :

• a kora középkor (476 - 1000 Kr. u.)
• a magas középkor (Kr. u. 1000 - 1300)
• a késő középkor (1300-1500) [3]

A középkor izgalmas, hiszen a középkor kezdetétől a végéig nagyon sok minden változott. Nézzük meg, hogyan változott a kormányzat a három középkori időszakban, hogy jobban megértsük az akkori kormányzati struktúrát.

Kormány a kora középkorban

A középkori időszak a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után kezdődik [2]. A Nyugatrómai Birodalom arra törekedett, hogy uralja Európát, és szinte minden ma ismert nagy európai országban megvetette a lábát. Mivel sok ország fellázadt a római uralom ellen, a Nyugatrómai Birodalom összeomlásakor Európában is akadtak vezérek.

De miután a Nyugatrómai Birodalom összeomlott, sok európai ember harcolt a hatalomért. A több földdel rendelkezők nagyobb hatalommal rendelkeztek, és sok földbirtokos tekintette magát urának.

A korai középkorban uralkodókat neveztek ki. Azt állították, hogy Isten választotta ki őket az ország egyesítésére és kormányzására, és gyakran harcoltak másokkal a királyi pozícióért. A király trónigénye törékeny volt, és örökösöket kellett produkálnia, és be kellett bizonyítania, hogy valóban ő a trón jogos várományosa.

Sokan harcoltak a királyi címért, így a középkor elején rövid időn belül sok különböző király volt. Ráadásul az idegen betolakodók egyre gyakrabban fenyegették a király pozíciójának biztonságát és az ország biztonságát.

Például nem sokkal a Nyugatrómai Birodalom bukása után az angolok és szászok néven ismert kis királyságok harcoltak a hatalomért, hogy létrehozzák Angliát, amikor a vikingek megszállták őket [1]. Tehát amellett, hogy a szomszéddal harcoltak a hatalomért, meg kellett védeniük a földjeiket az idegen betolakodók ellen is.

A középkor kezdetén tehát nem igazán létezett hivatalos kormányzati rendszer Európában. A napirend inkább arról szólt, hogy minél több földet és hatalmat szerezzenek, és harcoljanak felfelé a csúcsra. A kormányzati rendszer kezdett formát ölteni, de igazán csak a magas középkor felé jelent meg.

Kormányzat a magas középkorban

A magas középkorra (Kr. u. 1000-1300) Európában már határozottabb kormányzati hatalom alakult ki. Ekkorra már királyt neveztek ki, akinek igényét a római katolikus egyház legitimálta. Az egyház támogatásával a király megkapta a hatalmat, hogy uralkodjon országa földjei és népei felett.

A középkor uralkodói ambiciózus emberek voltak, és gyakran harcoltak még több földért és hatalomért. Ezért katonákat küldtek más területekre, hogy meghódítsák a földeket és érvényesítsék uralmukat. A király pozíciója még mindig törékeny volt, de az egyháznak támogatnia kellett a vetélytárs uralkodóját, hogy megdöntse a monarchiát.

A római katolikus egyház rendelkezett a legnagyobb hatalommal a magas középkorban [5]. A pápa nevezte ki a király tanácsadóit, a szerzetesek és papok pedig gyakran a királyság pénzügyeinek kezelésével voltak megbízva. A papok adóbehajtóként és írnokokként is szolgáltak a király számára. Ez azt jelentette, hogy az egyháznak bensőséges ismeretei voltak arról, hogy mit csinál a király, és hogyan kormányozza a területét.

Ez azt is jelentette, hogy az egyház eltávolíthatott egy uralkodót a hatalomból, ha az már nem volt lojális az egyházhoz, azt állítva, hogy az új királyt Isten választotta ki. Az egyház gyakran azt állította, hogy az aktuális uralkodó nem vette figyelembe a nép érdekeit, és rossz király volt.

A római katolikus egyháznak a magas középkorban ugyanolyan, ha nem nagyobb hatalma volt, mint a monarchiának, és a papok gyakran használták ezt a hatalmat arra, hogy még több hatalomra és pénzre tegyenek szert. A magas középkorban egy másik kormányzati rendszer a feudális rendszer volt [1].

A feudális rendszer a középkor kormányzati rendszerét írja le, amelyben a királyok földet adtak nemeseknek, akiknek a földeket parasztok művelték. A parasztok munkájukért cserébe szállást kaptak, és védelmet biztosítottak invázió esetén [4].

E földbirtokosok közül sokan a király tanácsadójaként is szolgáltak, ami segített biztosítani a pozíciójukat, és a király jobban belelátott népe igényeibe és helyzetébe. Természetesen sokan visszaéltek a feudális rendszerrel, és rosszul bántak a parasztjaikkal. Egyszerűen csak idő kérdése volt, hogy a feudális rendszert megkérdőjelezzék és leváltsák.

Kormány a késő középkorban

A késő középkorra a kormányzat és a feudális rendszer jól kiépült Európában. Ugyanakkor sok probléma is volt ekkoriban Európában, mivel az időjárás változásai nagy éhínséget okoztak. A Franciaország és Anglia közötti 100 éves háború is azt jelentette, hogy a katonák és a parasztok nem virágoztak [3].

Az emberek éhesek és frusztráltak lesznek. Kezdték úgy érezni, hogy az egyház és a monarchia nem az ő érdekeiket tartja szem előtt, és a feszültségek egész Európában nőttek. A keresztes hadjáratok a magas középkorban is jelentősek voltak, és a késő középkorban is folytatódtak [2].

Egy esemény azonban teljesen megváltoztatta a feudális rendszert, az egyház hatalmát és a kormányzati rendszert Európában a késő középkorban. Ez az esemény a bubópestis, vagyis a fekete halál volt [3]. A bubópestis az európaiak számára korábban ismeretlen betegség volt, de a becslések szerint 3 év alatt Európa lakosságának 30%-át megölte [2].

Hirtelen nem volt annyi paraszt a szántóföldeken. Az egyház elvesztette a társadalom feletti hatalmának nagy részét, mert az emberek úgy érezték, hogy elhagyta őket a szükség idején. A királyoknak kellett helyreállítaniuk a nép beléjük vetett hitét, és az egész kontinenst újra kellett építeni a bubópestis után.

Mivel az egyház ekkora hatalomvesztéssel járt, a király még nagyobb hatalomra tett szert, és ő lett a hivatalos államfő, aki most már hierarchiailag határozottan az egyház fölé került. A király volt közvetlenül felelős azért, hogy az országot egyetlen, hozzá hűséges és az idegen betolakodókkal szemben egységes nemzetté formálja.

A feudális rendszer még mindig érvényben volt, de a földbirtokosoknak adót kellett fizetniük a koronának, és alá voltak vetve a király törvényeinek és rendeleteinek. Az ország a középkor vége felé némi stabilitásra talált, ami lehetővé tette a reneszánsz és a nagy felfedezések bekövetkeztét [3].

Hosszú időbe telt, amíg a középkorban Európában kialakult és érvényre jutott a kormányzati rendszer. Tehát egy hosszabb ideig a kormányzat az volt, amiről az adott kor királya döntött. De a magas középkorban és a késő középkorban látható, hogy a korabeli kormányzat tekintetében határozott struktúra lépett életbe.

Az egyház szerepe a középkor kormányzásában

A kép jóvoltából: flickr.com (CC0 1.0)

Röviden már említettem az egyház szerepét a középkori kormányzatban, de ez a téma további vizsgálatot érdemel. Az egyház szerves része volt a középkorban a földek létrehozásának és biztosításának. Ahhoz, hogy valaki király lehessen, az egyház és a pápa támogatását kellett élveznie.

Az egyház lényegében az állam volt, és kormányként szolgált a korai és a magas középkorban [5]. Nem volt olyan döntés, amely az egyház tudta és beleszólása nélkül született volna. A királynak hatalma volt a nép felett, de az egyháznak hatalma volt a király felett.

Ha az egyház úgy érezte, hogy a király már nem az egyház érdekeinek megfelelően cselekszik, a papok ellenezhették a király álláspontját, és új királyt nevezhettek ki. Ezért kulcsfontosságú volt, hogy a király kövesse az egyház tanácsát és döntését, ha hatalmon akart maradni.

Az egyház minden társadalmi réteg minden aspektusában részt vett, ami azt jelentette, hogy a legjobb rálátása volt az ország minden egyes emberének szükségleteire és véleményére. Ők tudták a legjobb tanácsokat adni a királynak, amelyek a legtöbb ember javát szolgálhatták.

Sajnos egyes egyházfők (pápák és papok) visszaéltek hatalmukkal, ami hozzájárult a római katolikus egyház bukásához a középkorban. A bubópestis után az egyház elvesztette hatalmának nagy részét a király és a nép felett, és ezt a hatalmat soha nem sikerült visszaszerezniük [2].

Feudalizmus a középkorban

Az egyház mellett a nemesek és a főurak is nagy hatalommal rendelkeztek a középkorban. Címeikért cserébe a nemeseknek csapatokat és pénzt kellett szállítaniuk a királynak, hogy háborúzni tudjon, és nagyobb területeket szerezzen. A nemeseknek nagy befolyása volt a királyra is, és minél több birtoka és vagyona volt valakinek, annál jobban hallatta a hangját az udvarban.

A feudális rendszer a középkorban is fennmaradt, de a bubópestis után változások következtek be. Hirtelen nem volt annyi paraszt, aki megművelte volna a földeket vagy katonaként szolgált volna, ami azt jelentette, hogy a parasztokra nagyobb kereslet volt [2].

Több bért és jobb életkörülményeket követelhettek. Sok paraszt a városokba költözött, ahol eladhatták terményeiket, és jobban megélhettek, mint a nemesek gazdaságaiban. Ez az átmenet nagyobb hatalmat adott a parasztoknak, és megváltozott a megélhetésük, mivel a nemesek rájöttek, hogy a hatalmon maradásukhoz meg kell felelniük a nép követeléseinek.

A forradalmak még egy darabig várattak magukra Európában, és csak a reneszánsz korszakok után következtek volna be. A középkor azonban előkészítette az elkövetkező reneszánsz színterét, és a középkorban kialakult kormányzati rendszer évszázadokon át fennmaradt.

Következtetés

A középkorban sokat változott a kormányzat. A nem létezőből az egyház irányítása alá került. Végül a kormányzat élén a király és tanácsadói álltak, akik nemesekből és egyházi személyekből álltak.

Hivatkozások

1. //www.britannica.com/topic/government/The-Middle-Ages
2. //www.history.com/topics/middle-ages/middle-ages
3. //www.khanacademy.org/humanities/world-history/medieval-times/european-middle-ages-and-serfdom/v/overview-of-the-middle-ages
4. //www.medievaltimes.com/education/medieval-era/government#:~:text=A feudalizmus%20volt%20a%20vezető%20út,és%20birtokok%20az%20ország%20ban.
5. //www.wondriumdaily.com/the-medieval-european-society-in-the-early-14th-century/

A fejléc kép jóvoltából: flickr.com (CC0 1.0)