Tartalomjegyzék
Az írott nyelv nem más, mint a beszélt nyelv fizikai megnyilvánulása. Úgy tartják, hogy a homo sapiens körülbelül 50 000 évvel ezelőtt fejlesztette ki első nyelvét[1]. Az emberek barlangokban találták a cro-magnoniak festményeit, amelyek a mindennapi élet fogalmait mutatják.
Úgy tűnik, hogy sok ilyen festmény az emberek és állatok egyszerű rajzai helyett egy történetet mesél el, például egy vadászatot. Azonban nem nevezhetjük írásrendszernek, mivel ezeken a festményeken nincs írás.
A legelső írásrendszert, az úgynevezett ékírást az ókori mezopotámiaiak fejlesztették ki.
> Legkorábbi ismert írásrendszer
A modern kori eredmények [2] szerint az ókori Mezopotámia volt az első civilizáció, amely kifejlesztette az első írásrendszert. A történelem szerint az ókori egyiptomiak, a kínaiak és a mezoamerikaiak is teljes írásrendszert fejlesztettek ki.
- Mezopotámia: A dél-mezopotámiai Sumer (a mai Irak) területén élő emberek találták fel az első írásrendszert, az ékírást, még i. e. 3500-3000-ben.
- Egyiptom: Az egyiptomiak i. e. 3250-ben fejlesztették ki írásrendszerüket, amely hasonló volt a sumérokéhoz, azonban az egyiptomiak logogramokkal bonyolultabbá tették azt [3].
- Kína: A kínaiak i. e. 1300-ban, a Shang-dinasztia végén alakítottak ki teljesen működőképes írásrendszert [4].
- Mezoamerika: Az írás megjelenik a Kr. e. 900 és 600 közötti Mezoamerika történeti bizonyítékaiban is [5].
Bár lehetséges, hogy az első írásrendszer volt a központi pont, ahonnan az írás elterjedt, nincs történelmi bizonyíték arra, hogy e korai írásrendszerek között kapcsolat állt volna fenn.
Ezenkívül a világ különböző részein, például Rapa Nuiban és az Indus folyó völgyében számos más helyen is létezett valamilyen írásrendszer, amelyet azonban még mindig nem sikerült megfejteni.
Mezopotámiai írásrendszer
Mint említettük, az ékírás volt az első írásrendszer, amelyet Mezopotámia sumér régiójában fejlesztettek ki. Legkorábbi formája inkább piktografikus írás volt, amely agyagtáblákat tartalmazott vésett szimbólumokkal.
Egy nagy ékírásos felirat Nagy Xerxészről a Van vár alatti sziklákon. Bjørn Christian Tørrissen, CC BY-SA 3.0, a Wikimedia Commonson keresztül
Ez a képírás azonban fokozatosan átalakult bonyolultabb fonetikus írássá, amely a sumér és más nyelvek hangjait ábrázoló szimbólumok, szótagok és karakterek összetett rendszerét tartalmazza.
Az i. e. 3. évezred elején a sumérok nádszálakkal kezdtek ék alakú jeleket írni a nedves agyagra, amit ma ékírásnak nevezünk.
Az ékírás fejlődése
A következő 600 évben az ékírás folyamata stabilizálódott, és számos változáson ment keresztül. A szimbólumok egyszerűsödtek, a görbék eltűntek, és megszűnt a közvetlen kapcsolat a tárgyak kinézete és a hozzájuk tartozó piktogramok között.
Fontos megjegyezni, hogy a sumérok piktografikus nyelvi formáját kezdetben felülről lefelé írták. Az emberek azonban az ékírást balról jobbra kezdték el írni és olvasni.
Végül az akkádok királya, Sargon megtámadta Sumert, és i. e. 2340-ben legyőzte a sumérokat. Ekkor már kétnyelvű ékírást használtak az emberek az akkád írásra is.
Sargon hatalmas király volt, ami lehetővé tette számára, hogy egy nagy birodalmat hozzon létre, amely a mai Libanontól a Perzsa-öbölig terjedt (a mai térkép szerint).
Ennek eredményeképpen 15 nyelv, köztük az akkád, a hurri és a hettita, kezdte el használni az ékírás betűit és jeleit. A fejlődésnek köszönhetően a sumérok Kr. e. 200-ig a térség tanuló nyelve maradtak.
Az ékírás azonban túlhaladta a sumér nyelvet, és továbbra is más nyelvek írásrendszereként szolgált. Az ékírással írt utolsó ismert példa egy ékírással írt dokumentumra a Kr. u. 75-ből származó csillagászati szöveg [6].
Ki írta az ékírást
A mezopotámiaiaknak régen voltak hivatásos írnokai, akiket írnokoknak vagy táblaíróknak neveztek. Őket az ékírás művészetére képezték ki, és több száz különböző jelet és szimbólumot tanultak meg. Többségük férfi volt, de néhány nő is lehetett írnok.
Az írnokok feladata volt az információk széles körének rögzítése, beleértve a jogi dokumentumokat, vallási szövegeket és a mindennapi életről szóló beszámolókat. A kereskedelmi és pénzügyi tranzakciók nyomon követése, valamint a csillagászati megfigyelések és egyéb tudományos ismeretek rögzítése is a feladatuk volt.
Az ékírás megtanulása lassú és nehéz folyamat volt, és az írástudóknak számos jelet, szimbólumot, szöveget és mintát kellett megjegyezniük különböző nyelveken.
Hogyan fejtették meg az ékírást
Az ékírás megfejtése a 18. században kezdődött. Az európai tudósok akkoriban kezdtek bizonyítékokat keresni a Bibliában említett eseményekre és helyekre. Ellátogattak az ókori Közel-Keletre, és számos ősi leletre bukkantak, köztük ékírással borított agyagtáblákra.
E táblák megfejtése nagy kihívást jelentett, de fokozatosan sikerült megfejteni a különböző nyelveket ábrázoló ékírásos jeleket.
Ezt 1857-ben erősítették meg, amikor négy tudósnak sikerült egymástól függetlenül lefordítania I. Tiglath-Pilézer király katonai és vadászati eredményeit tartalmazó agyagból készült feljegyzést [7].
A tudósok, köztük William H. Fox Talbot, Julius Oppert, Edward Hincks és Henry Creswicke Rawlinson egymástól függetlenül fordították le a feljegyzést, és a fordítások nagyjából megegyeztek egymással.
Az ékírás sikeres megfejtése lehetővé tette számunkra, hogy sokkal többet tudjunk meg az ókori Mezopotámia történelméről és kultúrájáról, beleértve a kereskedelmet, a kormányzást és a nagy irodalmi műveket.
Lásd még: Miért száműzték Napóleont?Az ékírás tanulmányozása ma is folytatódik, mivel még mindig vannak olyan elemek, amelyeket nem értünk teljesen.
Egyiptomi írásrendszer
Minnakht sztéléje (i. e. 1321 körül) Louvre Múzeum, CC BY-SA 3.0, a Wikimedia Commonson keresztül
Az El-Khawyban sziklarajz formájában talált nagyméretű, vésett rituális jelenetek eltolták az egyiptomi írásrendszer feltalálásának időpontját. Úgy vélik, hogy ez a sziklarajz i. e. 3250-ben készült [8], és a korai hieroglifikus formákhoz hasonló egyedi vonásokat mutat.
Kr. e. 3200 után az egyiptomiak elkezdtek hieroglifákat vésni kis elefántcsonttáblákra. Ezeket a táblákat Abüdoszban, Felső-Egyiptom uralkodójának, a predinasztikus Skorpió királynak a sírjában használták.
Fontos megjegyezni, hogy a tintaírás legelső formája szintén Egyiptomban található. A History of Pencils szerint nádtollal írtak papiruszra [9].
Lásd még: Milyen nyelven beszéltek a rómaiak?Kínai írásrendszer
A kínai írás legkorábbi formáit a mai Pekingtől mintegy 310 mérföldre, a Sárga-folyó egyik mellékfolyójánál találták meg. Ezt a területet ma Anyang néven ismerjük, és itt alapították fővárosukat a Shang-dinasztia késői királyai.
Wang Xizhi (王羲之), a Csin-dinasztia költője által írt kínai kalligráfia. 中文：：王獻之English: Wang Xianzhi（344-386）, Public domain, via Wikimedia Commons
Az ősi kínaiak ezen a helyen különböző állatok csontjainak felhasználásával jóslási rituálékat végeztek. Évszázadokon át a régió földművesei találták meg és adták el ezeket a csontokat sárkánycsontként a hagyományos kínai orvoslás szakértőinek.
Azonban 1899-ben Wang Yirong, egy tudós és politikus megvizsgálta néhány ilyen csontot, és felismerte a rájuk vésett írásjeleket, hogy felismerje a jelentőségüket. Ezek egy teljesen fejlett és összetett írásrendszert mutatnak, amelyet a kínaiak nemcsak kommunikációra használtak, hanem a mindennapi élet eseményeinek rögzítésére is.
A 19. és 20. században Anyangban talált csontok többsége teknős plasztron és ökör lapocka.
A kínaiak eddig több mint 150 000 [10] ilyen csontot találtak, és több mint 4500 különböző írásjegyet dokumentáltak. Bár a legtöbb írásjegy megfejtetlen maradt, néhányat a mai kínai nyelvben is használnak, de formájuk és funkciójuk jelentősen átalakult.
Mezoamerikai írásrendszer
A legújabb felfedezések azt mutatják, hogy a gyarmatosítás előtti mezoamerikaiak i. e. 900 körül használtak írásrendszert. Két különböző írásrendszert használtak az emberek ezen a területen.
Zárt rendszer
Egy adott nyelv nyelvtani és hangszerkezetéhez kötődött, meghatározott nyelvi közösségek használták, és a mai írásrendszerhez hasonlóan működött. A zárt rendszerre a maja civilizációban találunk példát [11].
Klasszikus kori maja griffek stukkóban a mexikói Palenque-i Museo de sitio-ban, Mexikóban User:Kwamikagami, Public domain, via Wikimedia Commons
Nyitott rendszer
A nyílt rendszer ezzel szemben nem kötődött egy adott nyelv nyelvtani és hangszerkezetéhez, mivel a szöveg rögzítésének eszközeként használták.
A nyílt írásrendszer mnemotechnikai technikaként szolgált, amely a hallgatóság nyelvtudására való támaszkodás nélkül vezette végig az olvasót a szöveges elbeszéléseken. A nyílt írásrendszert a Mexikó középső részén élő mexikói közösségek, például az aztékok használták általánosan.
A maja művészek vagy írnokok, akik ezeket a rendszereket használták, általában a királyi család fiatalabb fiai voltak.
A legmagasabb írástudói pozíciót abban az időben a Szent Könyvek őrzői néven ismerték. Az ezzel a ranggal rendelkező emberek csillagászként, ceremóniamesterként, házasságkötőkként, adományok feljegyzőjeként, genealógusként, történészként és könyvtárosként szolgáltak.
Fontos megjegyezni, hogy a gyarmatosítás előtti korszakból mindössze négy maja szöveg maradt fenn, az egész régióból pedig kevesebb mint 20. Ezeket az írásokat fakéregre és szarvasbőrre írták, az írófelületet gesszóval vagy csiszolt mészpasztával borították.
Utolsó szavak
Az ékírást tartják a legkorábbi ismert írásrendszernek, amelyet az ókori Mezopotámiában élő sumérok fejlesztettek ki, és sokféle információ rögzítésére használták, beleértve a jogi dokumentumokat, vallási szövegeket és a mindennapi életről szóló beszámolókat.
Ez egy összetett írásrendszer volt, amelyet a régió számos más közössége is átvett, köztük az akkád, a hurri és a hettita. Bár az ékírást ma már nem használják, az emberi történelem fontos része maradt.
A sumérok ékírásán kívül számos más civilizáció is kifejlesztette írásrendszerét, köztük az egyiptomiak, a kínaiak és a mezoamerikaiak.
