Miért száműzték Napóleont?

Napóleon császárt, a francia katonai és politikai vezetőt száműzték, mert veszélyt jelentett Európa stabilitására.

Az 1815-ös waterlooi csatában elszenvedett vereségét követően Európa győztes hatalmai (Nagy-Britannia, Ausztria, Poroszország és Oroszország) megegyeztek abban, hogy Szent Ilona szigetére száműzik.

De előtte Napóleont a Földközi-tengeri Elba szigetére küldték, ahol csaknem kilenc hónapig maradt francia császárként [1].

Tartalomjegyzék

Korai életút és hatalomra jutás

Andrea Appiani, Public domain, via Wikimedia Commons

Bonaparte Napóleon 1769. augusztus 15-én született a korzikai Ajaccióban. Családja olasz származású volt, és csak néhány évvel születése előtt kapta meg a francia nemességet.

Napóleon katonai iskolákban tanult, és intelligenciájának és képességeinek köszönhetően gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán. 1789-ben támogatta a francia forradalmat [2], és a 18. század végén számos más sikeres hadjáratban vezette a francia csapatokat.

Franciaország 1793-ban a Nemzeti Konvent alatt állt, amikor Napóleon családjával Marseille-ben telepedett le [3]. Ekkor nevezték ki a touloni erődöt ostromló csapatok tüzérségi parancsnokává [4].

Az általa a harc során megtervezett stratégiák lehetővé tették, hogy az erők visszaszerezzék a várost. Ennek eredményeként előléptették, és dandártábornok lett.

Népszerűsége és katonai sikerei miatt Bonaparte 1799. november 9-én államcsínyt vezetett, amely sikeresen megdöntötte a Direktóriumot. Ezt követően létrehozta az 1799-1804-es konzulátust (francia kormányt).

A francia lakosság többsége támogatta Napóleon hatalomátvételét, mivel úgy vélték, hogy a fiatal hadvezér katonai dicsőséget és politikai stabilitást hozhat a nemzetnek.

Gyorsan helyreállította a rendet, konkordátumot kötött a pápával, és a teljes hatalmat a kezében központosította. 1802-ben életfogytiglani konzullá kiáltotta ki magát, 1804-ben pedig végleg Franciaország császára lett [5].

A dicsőségtől a napóleoni birodalom végéig

Az európai hatalmak nem örültek Napóleon trónra lépésének, és több katonai szövetséget kötöttek, hogy megakadályozzák, hogy Napóleon kiterjessze uralmát Európa fölé.

Ez a napóleoni háborúkhoz vezetett, amelyek arra kényszerítették Napóleont, hogy egymás után felbontsa Franciaország összes szövetségét.

Hírneve csúcsán 1810-ben volt, amikor elvált első feleségétől, Joséphine Bonapartétól, mivel az nem tudott örököst szülni, és feleségül vette Marie Louise osztrák főhercegnőt. A következő évben megszületett fiuk, "II. Napóleon".

Napóleon az egész kontinentális Európát egyesíteni és uralni akarta. Ennek az álmának megvalósítása érdekében 1812-ben mintegy 600 000 fős hadseregét Oroszország lerohanására vezényelte [6].

Ez lehetővé tette számára, hogy legyőzze az oroszokat és elfoglalja Moszkvát, de a francia hadsereg az utánpótlás hiánya miatt nem tudta fenntartani az újonnan elfoglalt területet.

Vissza kellett vonulniuk, és a katonák többsége meghalt a nagy hóesés miatt. Tanulmányok szerint a seregéből mindössze 100 000 ember élhette túl.

Később, 1813-ban Napóleon hadseregét Lipcsénél legyőzte egy britek által támogatott koalíció, és ezt követően Elba szigetére száműzték.

Joseph Beaume, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül

Száműzetés a Földközi-tengeri Elba szigetére

1814. április 11-én Bonaparte Napóleont, Franciaország egykori császárát a győztes európai hatalmak a Földközi-tengeri Elba szigetére száműzték.

Az akkori európai hatalmak szuverenitást adtak neki a sziget felett, ráadásul a császári címét is megtarthatta.

Ugyanakkor egy francia és brit ügynökökből álló csoport is szigorúan megfigyelte, hogy ne próbáljon megszökni vagy beavatkozni az európai ügyekbe. Más szóval az őt legyőző európai hatalmak foglya volt.

Csaknem kilenc hónapot töltött ezen a szigeten, ezalatt az idő alatt halt meg első felesége, de nem tudott részt venni a temetésén.

Marie Louise nem volt hajlandó elkísérni őt a száműzetésbe, és a fia sem találkozhatott vele.

Napóleon ennek ellenére igyekezett javítani Elba gazdaságán és infrastruktúráján. Fejlesztette a vasbányákat, felállított egy kisebb hadsereget és haditengerészetet, új utak építését rendelte el, és modern mezőgazdasági módszereket kezdett alkalmazni.

Emellett reformokat hajtott végre a sziget oktatási és jogi rendszerében is. Korlátozott erőforrásai és a rá vonatkozó korlátozások ellenére uralkodói megbízatása alatt jelentős előrelépéseket tudott tenni a sziget fejlesztése terén.

Száz nap és Napóleon halála

Charles de Steuben, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül

Napóleon 1815. február 26-án 700 emberrel megszökött Elba szigetéről [7]. A francia hadsereg 5. ezredét küldték ki, hogy elfogják. 1815. március 7-én fogták el az egykori császárt Grenoble-tól délre.

Napóleon egyedül érte el a sereget, és azt kiáltotta: "Öljétek meg a császárt" [8], de helyette az 5. ezred csatlakozott hozzá. Március 20-án Napóleon elérte Párizst, és úgy tartják, hogy 100 nap alatt 200 000 fős hadsereget sikerült létrehoznia.

1815. június 18-án Napóleon Waterloo-ban két koalíciós sereggel nézett szembe, és vereséget szenvedett. Ezúttal az Atlanti-óceán déli részén fekvő, távoli Szent Ilona szigetére száműzték.

Abban az időben a brit királyi haditengerészet ellenőrizte az Atlanti-óceánt, ami lehetetlenné tette Napóleon számára a menekülést. 1821. május 5-én Napóleon végül Szent Ilona szigetén halt meg, és ott temették el.

Utolsó szavak

Napóleont azért száműzték, mert az európai hatalmak úgy vélték, hogy veszélyt jelent a biztonságukra és stabilitásukra.

Elba szigetére száműzték, ahonnan megszökött, és sikerült egy erős hadsereget felállítania, de az 1815-ös waterlooi csatában ez is vereséget szenvedett.

Az őt legyőző európai hatalmak, köztük Nagy-Britannia, Ausztria, Poroszország és Oroszország aggódtak, hogy megpróbálja visszaszerezni a hatalmat, ezért beleegyeztek, hogy ismét száműzik a távoli Szent Ilona szigetére.

Ezt úgy tekintették, hogy így megakadályozzák, hogy további konfliktusokat okozzon, és csökkentsék az Európa stabilitására jelentett veszélyt. 52 éves korában halt meg ezen a szigeten.