Tartalomjegyzék
A történészek eltérően vélekednek arról, hogy mit tekintenek "utolsó használatnak". Egyesek azon a véleményen vannak, hogy csak azok az esetek számítanak "utolsó használatnak", amikor egy fegyvert valódi háborúban használnak, míg mások úgy vélik, hogy még akkor is használatban lévőnek tekintik, ha a fegyvert egy hadsereg vagy egy hadosztály megtartja, és nem része az éppen használatban lévő fegyvereknek.
A muskétákat utoljára a krími háború (1853-1856) és az amerikai polgárháború (1861-1865) idején használták [1].
Ma már hivatalosan egyetlen hadsereg sem tartja őket katonai használatra. A puskák annyira sokat fejlődtek, és a haditaktikák annyira megváltoztak, hogy egyszerűen nem hasznosak a csatatéren.
Sokan azonban még mindig rendelkeznek magángyűjteményekben lévő muskétákkal, amelyek harcra kész fegyverek, és szükség esetén ma is használhatók.
Tartalomjegyzék
Muskéták a krími háborúban és a polgárháborúban
A 19. század közepén a muskéták, elsősorban a simacsövű muskéták voltak a világ hadseregeinek fegyverei. Léteztek ugyan puskák, de korlátozott teljesítményük miatt a harcban rosszabb választásnak bizonyultak. Elsősorban sportolásra és vadászatra használták őket.
Lásd még: Top 8 virág, amelyek a fiúkat és a lányokat szimbolizálják
1853-as brit puska The Smithsonian Institution, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül
Ezek a korai puskák is torkolattöltősek voltak, ami azt jelentette, hogy a tűzgyorsaság alacsony volt, de a nagyobb problémát a lőpor elszennyeződése jelentette [2]. A puska csöve megtelt lőporral, ami egyre nehezebbé tette a muskétagolyó megfelelő betöltését, és szinte lehetetlen volt a muskétát megfelelően tüzelésre bírni. Végül az egész csövet kézzel kellett kitörölni.a fegyver megfelelő működéséhez.
A muskéták nem szembesültek ezzel a problémával, ami hatékonyabbá tette őket a háborús helyzetekben. A muskéták, különösen a simacsövű muskéták azonban korlátozott pontossággal rendelkeztek a simacsövű muskétacső kialakítása miatt.
A krími háború és a polgárháború kora körül egy új csőkonstrukcióval bevezették a Minie-golyót, a puskákhoz való puskagolyót. Ezek sokkal pontosabbak voltak, és sokkal nagyobb hatótávolsággal rendelkeztek.
A lövedékek és a csövek tervezésének fejlődése nagy hatással volt a harci taktikára, és a hadseregek kénytelenek voltak megváltoztatni a csatában használt alakzatokat, sőt azt is, hogy hogyan találkoztak az ellenféllel a csatatéren.
A polgárháború idejére a puskaporos muskéták váltak általánossá - a nagy újratöltési sebesség, valamint a jobb pontosság és a nagyobb hatótávolság pusztító elemmé tette őket a háborúban.
A muskéta csövének kialakítása lehetővé tette, hogy a legkülönbözőbb lőszereket lehessen vele kilőni. A legegyszerűbbek az ólom muskétagolyók vagy egyszerű fémgolyók voltak, amelyeket nagyon könnyű volt előállítani.
Csak egy lőszeres vasgolyóformát kellett a kívánt fémmel megtölteni. Háborús időkben a lőszergyártás egyszerű gyártási folyamata hatalmas stratégiai előnyt jelentett.
Tüzelési mechanizmusok
A muskétákat a 16. század végétől a 19. század végéig, sőt a 20. század elejéig használták a hadseregekben. Az európai hadseregek hadtörténelme során a muskéta kulcsfontosságú szerepet játszott, és számos változáson és fejlesztésen ment keresztül.
A cső és a lövedék kialakításával együtt a simacsövű muskéták töltő- és elsütőmechanizmusa is fontos szerepet játszott a teljesítményükben. E hosszú időszak alatt az elsütőmechanizmus számos iteráción mentek keresztül, és végül eljutottak a zárszerkezetes töltésig, amelyet a mai napig használnak a modern kézifegyverekben.
Kezdetben a muskétát kézzel kellett meggyújtani a kezelőnek vagy egy segéd segítségével. Később kifejlesztették a matchlock-mechanizmust [3], amely használható volt, de háborús helyzetben még mindig nem volt túl hatékony. A matchlock-muskéta korszakában létezett a wheellock [4] is, de ennek előállítása sokkal drágább volt, és soha nem használták nagy mennyiségben hadseregeknél vagy háborúkban.
Flintlock mechanizmus Engineer comp geek at English Wikipedia, Public domain, via Wikimedia Commons
A 16. század végén fejlesztették ki a kovás zárat, mint a muskéták jobb gyújtóeszközét. A 17. század végére a kovás záras muskéták [5] váltak általánossá, és a hadseregek kizárólag ezeket használták.
A kovás zár nagyon sikeres technológia volt, és ezek a kiváló katonai stílusú muskéták közel 200 éven át uralkodtak, amíg a kupakos/ütőszerkezetes zár fel nem váltotta őket [6]. Az ütőszerkezetes zár kialakítása és mechanikája lehetővé tette, hogy a muskéták és puskák a torkolattöltésről a zárszerkezetes töltésre váltsanak.
Amint a puskákat meg lehetett tölteni, azonnal jobbá váltak a muskétáknál, mivel megoldódott a szennyeződések és a lassú tűzgyorsaság problémája.
Ettől kezdve a muskéták kezdtek háttérbe szorulni, és a puskák váltak a hadseregek és az egyének által egyaránt választott fegyverré.
Muskéták az 1. világháborúban
Olasz katonák a lövészárokban 1. világháború, 1918 Olasz hadsereg, CC0, a Wikimedia Commonson keresztül
A muskéták és puskák technikai fejlődését az európai mérnökök és tudósok végezték.
Az európai világ és Észak-Amerika rendelkezett a szükséges kutatási beruházásokhoz szükséges pénzügyi erővel, és képes volt ilyen csúcskategóriás fegyvereket gyártani, míg a világ más részein élő nemzetek nem engedhették meg maguknak a legújabb fegyvereket. Ők még mindig a régebbi muskétákra támaszkodtak, és sokkal tovább tartott nekik a tüzérségük korszerűsítése.
Az I. világháborúban a jemeni és belga erők még mindig az előző generációs Enfield Muskétás puskákat használták. Ez természetesen hátráltatta teljesítményüket a jobban felszerelt erőkkel szemben, de ami ennél is fontosabb, képtelenné tette őket arra a taktikára, amelyet az ellenfél a jobb fegyverzetük miatt alkalmazott.
A pénzügyileg erős nemzetek a legmodernebb fegyverekbe fektettek be frontkatonáik számára. A háború fő megközelítése az agresszivitás és a folyamatos támadás volt. A tartalékos erők, a tartalékok és a védekező egységek még mindig régebbi generációs felszereléseket használtak, beleértve a muskétákat is.
Az első világháborút követően a hadseregek felismerték a zárszerkezetes puskában rejlő lehetőségeket, és nem volt más lehetőségük, mint a legújabb fegyverekre való átállás. A második világháborúra a muskétákat már nem használták a hadviselésben.
Lásd még: Vallás az ókori EgyiptombanKövetkeztetés
A muskéták és az e fegyverek működtetéséhez használt technológia megteremtette a modern fegyverek alapjait, legyenek azok kis kézifegyverek, mint a Glock, vagy nagyobb fegyverek, mint a duplacsövű sörétes puska.
A muskétáknak hosszú, közel 300 éves pályafutásuk volt, és ezalatt több fejlődésen mentek keresztül. A zárszerkezetet és az ütőszerkezetes zárat ma is szinte minden kézi lőfegyverben használják.
A torkolattöltős fegyverek koncepciója mára szinte teljesen megszűnt, és az olyan kiváló fegyverek, mint az RPG, átvették a helyüket.
