Mindennapi élet az ókori Egyiptomban

Ha az ókori egyiptomiakra gondolunk, a legkönnyebben munkások hordái jutnak eszünkbe, akik egy kolosszális piramis építésén fáradoznak, miközben ostorral hadonászó felügyelők brutálisan sürgetik őket. Vagy elképzeljük az egyiptomi papokat, amint egy múmia feltámasztásán fohászkodnak.

Szerencsére az ókori egyiptomiak számára a valóság egészen más volt. A legtöbb egyiptomi úgy gondolta, hogy az ókori Egyiptomban az élet olyan isteni tökéletességgel telt, hogy a túlvilági életről alkotott elképzelésük a földi életük örök folytatása volt.

Az egyiptomi kolosszális műemlékeket, pompás templomokat és örök piramisokat építő kézművesek és munkások jól megfizették képességeiket és munkájukat. A kézművesek esetében a mesterségük mestereiként ismerték el őket.

Tartalomjegyzék

Tények az ókori Egyiptom mindennapi életéről

• Az ókori egyiptomi társadalom nagyon konzervatív és erősen rétegzett volt a predinasztikus időszaktól (Kr. e. 6000-3150 körül) kezdve.
• A legtöbb ókori egyiptomi úgy hitte, hogy az élet annyira isteni tökéletességű, hogy a túlvilági életről alkotott elképzelésük a földi létük örök folytatása volt.
• Az ókori egyiptomiak hittek egy túlvilági életben, ahol a halál csupán egy átmenet volt...
• A Kr. e. 525 körüli perzsa invázióig az egyiptomi gazdaság cserekereskedelmi rendszert alkalmazott, és a mezőgazdaságon és a pásztorkodáson alapult.
• A mindennapi élet Egyiptomban arra összpontosított, hogy a lehető legjobban élvezzék a földi életet.
• Az ókori egyiptomiak a családdal és a barátokkal töltötték az időt, játszottak, sportoltak és fesztiválokon vettek részt.
• A házakat napon szárított vályogtéglából építették, és lapos tetővel rendelkeztek, így hűvösebb volt a belső tér, és az emberek nyáron a tetőn aludhattak.
• A házak központi udvarokkal rendelkeztek, ahol a főzés zajlott.
• Az ókori Egyiptomban a gyerekek ritkán viseltek ruhát, de gyakran viseltek védő amulettet a nyakukban, mivel a gyermekhalandóság magas volt.

A túlvilági hitük szerepe

Az egyiptomiak állami emlékműveket és még szerény személyes síremlékeiket is az életük tiszteletére építették. Ez annak elismerése volt, hogy az ember élete elég fontos ahhoz, hogy az örökkévalóságban is emlékezzenek rá, legyen szó akár fáraóról, akár egy egyszerű földművesről.

Az egyiptomiak buzgó hite a túlvilági életben, ahol a halál csupán egy átmenet, arra ösztönözte az embereket, hogy életüket örökké élhetővé tegyék. Ezért a mindennapi élet Egyiptomban arra összpontosított, hogy a lehető legjobban élvezzék a földi időt.

Mágia, Ma'at és az élet ritmusa

Az ókori Egyiptomban az élet a mai közönség számára is felismerhető lenne. A családdal és a barátokkal töltött időt játék, sport, fesztiválok és olvasás tette teljessé. A mágia azonban áthatotta az ókori Egyiptom világát. A mágia vagy heka régebbi volt, mint az isteneik, és az az elemi erő volt, amely lehetővé tette az istenek számára, hogy betöltsék szerepüket. Az egyiptomi Heka isten, aki kettős feladatot látott el, mint az orvoslás istene.megtestesítette a varázslatot.

A mindennapi egyiptomi élet középpontjában álló másik fogalom a ma'at, vagyis a harmónia és az egyensúly volt. A harmónia és az egyensúly keresése alapvető fontosságú volt az egyiptomiak számára az univerzum működésének megértésében. A ma'at volt az életet irányító filozófia. A Heka tette lehetővé a ma'at-ot. Azáltal, hogy az emberek életükben fenntartották az egyensúlyt és a harmóniát, békésen tudtak egymás mellett élni és közösségben együttműködni.

Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy a boldogság vagy az arc "ragyogása" azt jelenti, hogy az ítélet idején az ember saját szíve világossá válik, és megvilágítja a körülötte lévőket.

Ókori egyiptomi társadalmi struktúra

Az ókori egyiptomi társadalom már az egyiptomi predinasztikus korban (i. e. 6000-3150 körül) nagyon konzervatív és erősen rétegzett volt. A csúcson a király állt, majd a vizírje, udvarának tagjai, a "nomarchák" vagy regionális kormányzók, az Újbirodalom után a katonai tábornokok, a kormányzati építkezések felügyelői és a parasztság.

A társadalmi konzervativizmus Egyiptom történelmének nagy részében minimális társadalmi mobilitást eredményezett. A legtöbb egyiptomi úgy vélte, hogy az istenek tökéletes társadalmi rendet rendeltek el, amely tükrözte az istenekét. Az istenek megajándékozták az egyiptomiakat mindennel, amire szükségük volt, és a király mint közvetítőjük volt a legalkalmasabb arra, hogy értelmezze és érvényre juttassa akaratukat.

A predinasztikus időszaktól kezdve egészen az Óbirodalomig (Kr. e. 2613-2181 körül) a király volt az, aki közvetítőként működött az istenek és az emberek között. Még a késői Újbirodalomban (Kr. e. 1570-1069) is, amikor Amun thébai papjai hatalom és befolyás tekintetében háttérbe szorították a királyt, a király továbbra is isteni felhatalmazásként tisztelték. A király felelőssége volt, hogy az istenek és az emberek között a törvények szerint uralkodjon.a ma'at megőrzése.

Az ókori Egyiptom felsőbb osztálya

A királyi udvar tagjai hasonló kényelmet élveztek, mint a király, bár a korábbi felelősségük kisebb volt. Egyiptom nomarchái kényelmesen éltek, de vagyonuk a körzetük gazdagságától és jelentőségétől függött. Az, hogy egy nomarcha szerény házban vagy kis palotában élt-e, a körzet gazdagságától és a nomarcha személyes sikerétől függött.

Orvosok és írástudók az ókori Egyiptomban

Az ókori egyiptomi orvosoknak magas szintű műveltségre volt szükségük ahhoz, hogy el tudják olvasni a bonyolult orvosi szövegeket. Ezért a képzésüket írástudóként kezdték. A legtöbb betegségről úgy hitték, hogy az istenektől ered, vagy hogy leckét vagy büntetést adnak. Az orvosoknak tehát tisztában kellett lenniük azzal, hogy melyik gonosz szellem, szellem vagy isten lehet a felelős a betegségért.

A korabeli vallásos irodalomban szerepeltek értekezések a sebészetről, a csonttörések helyreállításáról, a fogászatról és a betegségek kezeléséről. Mivel a vallásos és a világi élet nem volt elválasztva, az orvosok jellemzően papok voltak, amíg később a szakma szekularizálódott. A nők is gyakorolhatták az orvoslást, és gyakoriak voltak a női orvosok.

Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy Thoth, a tudás istene választotta ki az írástudóikat, ezért az írástudók nagyra értékelték őket. Az írástudók voltak felelősek az események rögzítéséért, biztosítva, hogy azok örökkévalóvá váljanak Thoth és hitvese, Seshat úgy hitték, hogy az írástudók szavait az istenek végtelen könyvtáraiban őrzik.

Egy írnok írása magának az istennek a figyelmét is felkeltette, és így halhatatlanná tette őt. Szesát, a könyvtárak és könyvtárosok egyiptomi istennője úgy gondolták, hogy személyesen helyezi polcaira minden írnok munkáját. A legtöbb írnok férfi volt, de voltak női írnokok is.

Bár minden pap írástudónak minősült, nem minden írástudóból lett pap. A papoknak tudniuk kellett írni és olvasni, hogy el tudják látni szent feladataikat, különösen a halotti szertartásokat.

Az ókori egyiptomi hadsereg

Az Egyiptomi Középbirodalom 12. dinasztiájának kezdetéig Egyiptomnak nem volt állandó hivatásos hadserege. Ezt megelőzően a hadsereg a nomarcha által irányított, általában védelmi célokra szolgáló, sorozott regionális milíciákból állt. Ezek a milíciák szükség esetén a király mellé rendelhetők voltak.

I. Amenemhat (Kr. e. 1991 körül - Kr. e. 1962), a 12. dinasztia királya megreformálta a hadsereget, létrehozta Egyiptom első állandó hadseregét, és azt közvetlen parancsnoksága alá rendelte. Ez a cselekedet jelentősen aláásta a nomarchák tekintélyét és hatalmát.

Ettől kezdve a hadsereg felsőbb osztályú tisztekből és alacsonyabb rangú egyéb rendfokozatokból állt. A hadsereg olyan társadalmi felemelkedési lehetőséget kínált, amely más szakmákban nem volt elérhető. Az olyan fáraók, mint III. Tuthmose (i. e. 1458-1425) és II. Ramesszész (i. e. 1279-1213) messze Egyiptom határain kívül is hadjáratokat folytattak, így kiterjesztve az egyiptomi birodalmat.

Az egyiptomiak általában kerülték az idegen államokba való utazást, mivel attól tartottak, hogy ha ott halnak meg, nem tudnak majd a túlvilágra utazni. Ez a hit átragadt az egyiptomi katonákra is, akik hadjáratban voltak, és intézkedtek arról, hogy az egyiptomi halottak holttestét temetés céljából Egyiptomba szállítsák vissza. Nem maradt fenn bizonyíték arra, hogy nők is szolgáltak volna a hadseregben.

Ősi egyiptomi sörfőzők

Az ókori egyiptomi társadalomban a sörfőzők magas társadalmi státusznak örvendtek. A sörfőzői mesterséget nők is gyakorolhatták, és a sörfőzdék tulajdonosa és vezetője is nő volt. A korai egyiptomi feljegyzések alapján úgy tűnik, hogy a sörfőzdéket is teljes egészében nők vezették.

A sör messze a legnépszerűbb ital volt az ókori Egyiptomban. A cserekereskedelemben rendszeresen használták a nyújtott szolgáltatások ellenértékeként. A Nagy Piramisok és a gízai fennsíkon lévő halottasházak munkásai naponta háromszor kaptak söradagot. A sörről széles körben úgy hitték, hogy Ozirisz isten ajándéka volt az egyiptomiaknak. Tenenet, a sör egyiptomi istennője ésszülés, felügyelte magukat a tényleges sörfőzdéket.

Az egyiptomi lakosság olyannyira komolyan vette a sört, hogy amikor a görög fáraó, VII. Kleopátra (Kr. e. 69-30) söradót vetett ki, népszerűsége eme egyetlen adó miatt nagyobbat zuhant, mint a Róma elleni összes háborúja alatt.

Ősi egyiptomi munkások és földművesek

Az egyiptomi gazdaság hagyományosan a cserekereskedelmi rendszeren alapult egészen a Kr. e. 525-ben bekövetkezett perzsa invázióig. Az ókori egyiptomiak elsősorban a mezőgazdaságra és a pásztorkodásra alapozva egy deben nevű pénzegységet használtak. A deben volt az ókori egyiptomi dollár megfelelője.

A vevők és az eladók a deben alapján tárgyaltak, bár tényleges deben érmét nem vertek. Egy deben nagyjából 90 gramm réznek felelt meg. A luxuscikkek árát ezüst- vagy aranydebenben állapították meg.

Ezért Egyiptom alsó társadalmi osztálya volt a kereskedelemben használt árukat előállító erőmű. Az ő verejtékük adta azt a lendületet, amely alatt Egyiptom egész kultúrája virágzott. Ezek a parasztok alkották azt az éves munkaerőt is, amely Egyiptom templomegyütteseit, műemlékeit és a gízai nagy piramisokat építette.

A Nílus minden évben elöntötte a partjait, ami lehetetlenné tette a földművelést. Ez felszabadította a mezei munkásokat, hogy a király építkezési projektjein dolgozzanak. A munkájukért fizetést kaptak.

A piramisok, a halotti tornyok, a nagy templomok és a monumentális obeliszkek építésénél való folyamatos foglalkoztatás jelentette talán az egyetlen lehetőséget a felemelkedésre az egyiptomi paraszti osztály számára. A képzett kőfaragók, kőfaragók és művészek iránt nagy volt a kereslet egész Egyiptomban. Képzettségüket jobban megfizették, mint képzetlen kortársaikat, akik az izmokat szolgáltatták a piramisok mozgatásához.a kőbányából az építkezés helyszínére az épületekhez szükséges masszív köveket.

A parasztparasztok számára is lehetőség nyílt arra, hogy státuszukat egy mesterség elsajátításával emeljék, hogy kerámiákat, tálakat, tányérokat, vázákat, kanópikus edényeket és temetkezési tárgyakat készítsenek, amelyekre az embereknek szükségük volt. A képzett asztalosok ágyak, tároló ládák, asztalok, íróasztalok és székek készítéséből is jól megélhettek, míg a paloták, sírok, műemlékek és felsőbb osztálybeli otthonok díszítéséhez festőkre volt szükség.

Egyiptom alsóbb osztályai is felfedezhették a lehetőségeket a nemes drágakövek és fémek megmunkálásában, valamint a szobrászatban való jártasság kialakításában. Az ókori Egyiptom fenségesen díszített ékszereit, amelyekben előszeretettel szerelték a drágaköveket díszes foglalatokba, a paraszti osztály tagjai készítették.

Ezek az emberek, akik Egyiptom lakosságának többségét tették ki, az egyiptomi hadsereg sorait is kitöltötték, és néhány ritka esetben arra is törekedhettek, hogy írástudóvá váljanak. A foglalkozások és a társadalmi pozíciók Egyiptomban általában nemzedékről nemzedékre szálltak.

A társadalmi mobilitás eszméjét azonban olyan gondolatnak tekintették, amelyre érdemes törekedni, és amely céllal és értelemmel töltötte meg az ókori egyiptomiak mindennapi életét, ami inspirálta és áthatotta az egyébként igen konzervatív kultúrájukat.

Egyiptom legalsó társadalmi osztályának legalján a parasztparasztok álltak. Ezek az emberek ritkán birtokolták sem a földet, amelyet megműveltek, sem a házat, amelyben laktak. A legtöbb föld a király, a nomarchák, az udvar tagjai vagy a templomi papok tulajdona volt.

A parasztok egyik gyakori mondása volt, amellyel a munkanapjukat kezdték: "Dolgozzunk a nemesért!" A paraszti osztály szinte kizárólag földművesekből állt. Sokan más foglalkozással is foglalkoztak, például halászattal vagy komposként. Az egyiptomi földművesek vetettek és arattak, egy szerény összeget megtartottak maguknak, míg a termés nagy részét a föld tulajdonosának adták.

A legtöbb gazda magánkertet művelt, amely általában az asszonyok sajátja volt, míg a férfiak a földeken dolgoztak minden nap.

A múlton való elmélkedés

A fennmaradt régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az egyiptomiak minden társadalmi osztályban nagyra értékelték az életet, és a mai emberekhez hasonlóan igyekeztek minél gyakrabban szórakozni.

A fejléc kép jóvoltából: Kingn8link [CC BY-SA 4.0], a Wikimedia Commonson keresztül.