Nemesek a középkorban

A középkor, más néven a sötét középkor a római civilizáció összeomlása és a reneszánsz kezdete közötti időszak a történelemben.

Ebben az időben a társadalomnak három alapvető rétege volt: a királyok, a nemesek és a parasztok. Az alábbiakban mindent elmesélek a középkor nemeseiről, többek között arról, hogyan váltak az emberek nemessé, milyen kötelességeik voltak a nemeseknek, és milyen volt a mindennapi életük.

A nemesek a középkorban bárki lehetett, aki elég vagyonnal, hatalommal rendelkezett, vagy akit egy királyi személy nevezett ki, és ezek a követelmények az idők során változtak. Mivel a nemesek ebben az időben hatalommal rendelkeztek, gyakran egy földterület "gondnokai" voltak, és olyan feladatokat láttak el, mint a finanszírozás és a döntéshozatal.

A nemessé válás, a nemesek élete és egy nemes vagy nemesasszony kötelességei sokat változtak a középkorban. Ebben az időszakban azonban nem mindig könnyű elválasztani a tényeket a fikciótól.

Bár ma is számos dokumentumot találhatunk a nemességről és arról, hogyan válhatunk nemessé, nem szabad elfelejteni, hogy ezek a folyamatok megváltoztak, amit szintén el fogok magyarázni.

Tartalomjegyzék

Hogyan lett valaki nemes a középkorban?

Az, hogy hogyan lett valaki nemes, jelentősen különbözik a középkor korától és helyétől függően. A középkor kezdetén sokkal kevesebb szabály és előírás vonatkozott a nemessé válásra, ezért egyesek úgy vélik, hogy aki elég gazdag vagy hatalmas volt, az nemessé válhatott [1].

A középkor előrehaladtával a nemesek lényegében a társadalom középosztályává váltak. Sokkal nagyobb felelősséget viseltek a földjükért és a kijelölt területükön tartózkodó és dolgozó emberekért.

Emiatt valószínű, hogy a nemesi rendszer kialakulásával az emberek vagy örökségként kapták a nemességet, vagy a király vagy más királyi személyek révén nevezték ki őket nemesnek[2].

Bár a nemessé válás az idő múlásával változott, lényeges tudni, hogy a középkor későbbi végére már sokkal több szabály vonatkozott arra, hogy ki volt és ki nem volt nemes. Sokaknak elvették a nemesi státuszát, ha nem éltek "nemes életet".

Sokan úgy vélik, hogy a középkorban, különösen a magas középkor környékén a nemességet dokumentált idővonallal kellett bizonyítani[3].

Az egyik példa erre, hogy a középkor elején bárki, akinek volt elég pénze ahhoz, hogy jól képezze magát, és megengedhesse magának a szükséges felszerelést, lovaggá válhatott.

A magas középkorban azonban a lovagi címet már nem csak megvásárolni lehetett, hanem a lovagsághoz az is hozzátartozott, hogy az embernek be kellett tudnia mutatni, hogy az ősei lovagok voltak.

Lehet, hogy a lovagság azért vált jobban szabályozottá, mert így jobb lett a társadalmi rangod, és "alacsonyabb rendű" nemes lettél. Ezzel szemben a korszak előtt a lovagok nem mindig voltak nemesek.

A nemessé válás legegyszerűbbnek tűnő módja az lenne, ha valaki nemesi vérvonal leszármazottja lenne. A középkor elején egyesek úgy vélték, hogy a nemesi vérvonalat vagy az anya, vagy az apa leszármazottai hordozhatják.

A magas középkorra azonban a legtöbben elfogadták, hogy csak az apai ősiség számít, és lehetővé teszi az öröklött nemességet és földet [4].

Egy nemes felelőssége és élete a középkorban

Amint azt korábban már említettük, a nemesség és a földtulajdon kéz a kézben járt, és gyakran ez a föld volt az, ami lehetővé tette a nemesek számára, hogy finanszírozni tudják családjukat és életüket.

Típusától vagy rangjától függően egyes nemesek földdel rendelkeztek, hogy segítsenek jövedelmet szerezni, és igényt tarthattak a birtokukat körülvevő földekre, amelyeket gyakran "bérbe adtak" az akkori munkásosztálynak.

Bár a középkorban valaki nemes lehetett, az is kritikus, hogy a nemesség megváltozott, és a családi státusz megtartásához nemesi életet kellett élni[5].

A nemesi életmód azt jelentette, hogy a nemesektől elvárták, hogy gazdagságot és státuszt mutassanak, és bizonyos mértékig versenyezzenek más nemesekkel, de nem végezhettek olyan különleges munkákat, mint például kereskedőnek lenni vagy kézműves foglalkozást űzni.

Mivel a nemesek a birtokukon való munkára és a "nemesi" munkák elvégzésére korlátozódtak, a nemesség gyakran változott, és a nemesi rangot bárkitől elvehették, aki nem a szabályok szerint élt.

Ugyanakkor a nemesi státuszra is hatással volt az a korlátozás, hogy egy nemes mit tehet a pénzszerzés érdekében, mivel egyes nemesek eladósodtak, hogy életmódjukat fenntarthassák, és státuszukat megszüntették, ha nem tudták kifizetni ezt az adósságot.

A birtok fenntartásával járó mindennapi életen kívül a nemesnek egyéb kötelezettségei is voltak a területével és a királyi családdal szemben.[6] A nemeseknek a földjeik rendben tartása mellett sok időt kellett a harci kiképzésre is fordítaniuk, mivel a nemesekkel szemben támasztott elvárások egyike volt, hogy szükség esetén harcoljanak a királyukért.

A jól képzett nemesek mellett a nemeseknek szükségük lehetett arra is, hogy a királyi családokat lovagokkal lássák el, különösen a középkor elején. A királyi családok lovagokkal való ellátása azt jelentette, hogy egy terület nemeseinek saját magukat és más fiatal harcosokat kellett kiképezniük és ellátniuk.

Míg a középkorban a nemesek jelentős felelősséggel bírtak, addig a korabeli nemesasszonyok is. A nemesasszonyok általában a család társadalmi rangjának növelését vagy fenntartását szolgáló események és összejövetelek napjai voltak.

Amikor azonban a terület nemesei - bármilyen okból is - távol voltak a birtokuktól, a nemesasszonynak kellett átvennie a nemesi köpenyt, és a nemesek visszatéréséig irányítani és fenntartani a területet.

Ez a felelősség azt jelentette, hogy a nemesasszonyok időnként a birtok minden területét irányították, beleértve a pénzügyeket és a terület munkásosztályát, amelyet jobbágyoknak is neveztek.

Hogyan bizonyítaná valaki, hogy nemes?

Bár a középkor kezdetén a nemesi cím, az elérés és a nemessé válás módja lazábban volt meghatározva, az 1300-as évekre, más néven a magas középkorra a nemességet és a nemesi címet szinte lehetetlen volt megszerezni.

Mivel a magas középkorra a nemesség főként öröklődött, a nemesség a nemesi családok zártabb csoportjává vált, és a nemesi származás nemesi vérvonalon keresztül történő bizonyítása sokkal inkább általánossá és keresetté vált.

Addig az időpontig azonban kevéssé volt szükség arra, hogy bizonyítani tudd az örökségedet, így akkoriban nehéz volt bizonyítani a nemességedet.[3]

A középkori nemeseknek köszönhető, hogy ma már vezetéknevekkel jelezzük, hogy melyik családhoz tartozunk, hiszen ezt megelőzően az embereknek egy nevük volt. A családnév gyakran a családon belüli vagyontárgyakból eredt, például a család tulajdonában lévő és általa működtetett kedvenc vagy legtekintélyesebb kastélyból.

A családnevek használata mellett, amelyekkel bizonyítani lehetett az örökséget és a nemesi vonalat, sok nemesi család címereket is kifejlesztett.

A családok címere a család, valamint a család specialitásainak és rangjának vizuális megjelenítése volt, amelyet egy pajzsra vagy zászlóra nyomtattak. A címer a nemesség bizonyítására is szolgált, ezért a fent említett módon mutatták be.

A lovagok nemesek voltak?

Amint azt korábban röviden említettük, a nemesek kötelessége volt a háborúkban a királyok oldalán harcolni, és ugyanerre a célra lovagokkal ellátni a királyi családot.

Az idő előrehaladtával azonban a lovagi rangot is nemesnek tekintették, és ha lovaggá ütötték, akkor nemes lett, és az új cím mellé egy darab földet is kaphatott.

A középkor folyamán a lovagok szerepe sokat változott, először némi kiképzéssel és a szükséges felszereléssel rendelkező emberek voltak, akiket gyakran a nemesek biztosítottak, később pedig egy olyan csoporttá váltak, akik egy mércét állítottak fel, és akiknek egy sor szabályt kellett követniük[8].

Az egyik módja annak, hogy valaki lovaggá váljon, az volt, hogy a nemesi címmel jutalmazták a királyi családnak nyújtott szolgálataiért. Lényeges azonban megjegyezni, hogy a lovagok ebben az időben nem a magas nemességhez, hanem az alacsonyabb nemességhez tartoztak.

Az egyik ok, amiért a lovagokat alacsonyabb nemességnek tekintették, az volt, hogy bár rendelkeztek földdel, gyakran még mindig nem volt pénzük a területük fenntartására, mivel továbbra is a királyi családot és a királyt kellett szolgálniuk a kapott föld fenntartásához szükséges bérekért.

Következtetés

A középkor olyan történelmi korszak, amely bevezette a ma is használatos fogalmakat, például a családneveket. Bár a korabeli nemesek néhány szempontja és élete számunkra furcsának tűnik, érdekes megismerni a nemesek életét, valamint azt, hogy hogyan kapták és tartották fenn címeiket.

Az is érdekes, hogy bár a nemesek élete jobb volt, nem volt kevésbé bonyolult, mint a köznemeseké.

Hivatkozások:

1. //www.quora.com/How-did-people-became-nobles-in-medieval-times
2. //www.thefinertimes.com/nobles-in-the-middle-ages
3. //www.wondriumdaily.com/becoming-a-noble-medieval-europes-most-exclusive-club/#:~:text=Q%3A%20A%20Ki%20lehet%20még%20egy,a%20nemesek%20mind%20harcosok%20voltak.
4. //www.britannica.com/topic/history-of-Europe/Growth-and-innovation
5. //www.encyclopedia.com/history/news-wires-white-papers-and-books/nobility
6. //www.thefinertimes.com/nobles-in-the-middle-ages
7. //www.gutenberg.org/files/10940/10940-h/10940-h.htm#ch01
8. //www.metmuseum.org/toah/hd/feud/hd_feud.htm

A fejléc kép jóvoltából: Jan Matejko, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül