Ókori egyiptomi fegyverek

Egyiptom feljegyzett történelmének hosszú időszaka során a hadsereg az ókori fegyverek sokféle változatát alkalmazta. Egyiptom korai időszakaiban a megmunkált kő- és fafegyverek domináltak az egyiptomi arzenálban.

A korai egyiptomi csetepaték és csaták során használt tipikus fegyverek közé tartoztak a kőbunkók, bunkósbotok, lándzsák, dobóbotok és parittyák. Nagy számban építettek íjakat is, amelyekhez pattintott kőnyílhegyeket használtak.

Kr. e. 4000 körül az egyiptomiak kereskedelmi útvonalakon keresztül kezdtek importálni vörös-tengeri obszidiánt. Ebből a hihetetlenül éles vulkáni üvegből fegyverekhez való pengéket készítettek. Az obszidiánüveg olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek még a legélesebb fémeknél is élesebb hegyet és élességet kölcsönöznek neki. Ezeket a fenomenálisan vékony, borotvaéles pengéket még ma is szikékként használják.

Tartalomjegyzék

Tények az ókori egyiptomi fegyverekről

• A korai fegyverek közé tartoztak a kőbunkók, bunkósbotok, lándzsák, dobóbotok és parittyák.
• Az ókori egyiptomiak az ellenségeik által használt fegyverek átvételével fejlesztették fegyverzetüket, a zsákmányolt fegyvereket beépítették fegyvertárukba.
• Az egyiptomi hadsereg leghatásosabb támadó fegyvere a gyors, kétszemélyes szekereik voltak.
• Az ókori egyiptomi íjakat eredetileg állati szarvakból készítették, amelyeket fával és bőrrel kötöttek össze a közepén.
• A nyílhegyek tűzkőből vagy bronzból készültek.
• Az ókori egyiptomi hadseregek i. e. 2050-ig elsősorban fa- és kőfegyverekkel voltak felszerelve.
• Könnyebb és élesebb bronzfegyvereket készítettek i. e. 2050 körül.
• A vasfegyverek i. e. 1550 körül kerültek használatba.
• Az egyiptomiak taktikája a frontális támadások és a megfélemlítés alkalmazása körül forgott.
• Míg az ókori egyiptomiak meghódították a szomszédos núbiai, mezopotámiai és szíriai államokat, és magukhoz olvasztották alattvalóikat, technológiájukat és gazdagságukat, az egyiptomi királyság hosszú békeidőszakokat élt meg.
• Az ókori egyiptomi gazdagság nagy része a mezőgazdaságból, a nemesfémek bányászatából és a kereskedelemből származott, nem pedig a hódításokból.

A bronzkor és a szabványosítás

Ahogy Felső- és Alsó-Egyiptom trónjai egyesültek és társadalmuk megszilárdult i. e. 3150 körül, az egyiptomi harcosok bronzfegyvereket vettek át. A bronzból fejszéket, baltákat és lándzsahegyeket öntöttek. Egyiptom ez idő tájt az összetett íjakat is átvette seregei számára.

A következő évszázadokban, amikor a fáraók megszilárdították uralmukat az ókori Egyiptom társadalmi, gazdasági, politikai és vallási struktúrája felett, fegyverzetük egységesítésére irányuló intézkedéseket kezdeményeztek, helyőrségi arzenálokat hoztak létre, és fegyvereket halmoztak fel a tengerentúli hadjáratokban vagy ellenséges invázió idején való felhasználásra. A megszálló törzsekkel való találkozásaik során fegyverrendszereket is kölcsönöztek.

Ókori egyiptomi katonai támadó fegyverzet

Az ókori egyiptomiak által kölcsönzött talán legikonikusabb és legfélelmetesebb fegyverrendszer a szekér volt. Ezek a kétszemélyes fegyverrendszerek gyorsak és rendkívül mozgékonyak voltak, és az egyik legfélelmetesebb hatású támadó fegyverüknek bizonyultak.

Az egyiptomiak szekereiket könnyebbre építették, mint kortársaikét. Az egyiptomi szekereken egy hajtó és egy íjász ült. Miközben a szekér az ellenséges alakzat felé rohant, az íjász feladata volt a célzás és a lövés. Egy jó egyiptomi íjász képes volt fenntartani a két másodpercenkénti egy nyílvessző kilövési sebességét. A mozgó tüzérségüknek ez a taktikai alkalmazása lehetővé tette az egyiptomi erők számára, hogy folyamatos tűzharcot folytassanak az ellenséggel.a levegőbe, hogy halálos jégesőként hulljanak az ellenségre.

Az egyiptomiak kezében a harci szekerek inkább fegyverplatformot jelentettek, mint tényleges támadófegyvert. A gyors, könnyű egyiptomi harci szekerek az ellenség íjlövésén kívülre söpörtek, és erősebb, nagyobb hatótávolságú összetett íjaikkal nyílzáport zúdítottak ellenfeleikre, mielőtt biztonságosan visszavonultak volna, mielőtt az ellenség ellentámadást indíthatott volna.

Nem csoda, hogy a harci szekerek hamar nélkülözhetetlenné váltak az egyiptomi seregek számára. A szekercék támadásai demoralizálták az ellenfél seregét, és sebezhetővé tették őket a harci szekerek támadásaival szemben.

Kr. e. 1274-ben a kádesi csatában a jelentések szerint mintegy 5-6000 harci szekér ütötte egymást. Kádesben a nehezebb háromszemélyes hettita harci szekerek álltak szemben a gyorsabb és mozgékonyabb egyiptomi kétszemélyes szekerekkel, ami valószínűleg a történelem legnagyobb szekércsatája volt. Mindkét fél győzelmet aratott, és Kádesből születtek az első ismert nemzetközi békeszerződések.

Az egyiptomi harci kocsisok a nagy erejű összetett íjak mellett lándzsákkal is rendelkeztek a közelharchoz.

Tutanhamon ábrázolása egy ókori egyiptomi szekéren.

Egyiptomi íjak

Az íj az egyiptomi hadsereg fő támasza volt az ország hosszú katonai történelme során. Az íj tartós népszerűsége részben annak köszönhető, hogy Egyiptom ellenfelei nem viseltek védő páncélzatot, és a forró, párás éghajlatnak, ahol a hadseregüket alkalmazták.

Az ókori Egyiptom katonái mind a hagyományos hosszú íjat, mind az összetettebb összetett íjat folyamatosan használták katonai uralmuk időtartama alatt. A dinasztia előtti időszakban az eredeti pelyhesített kő nyílhegyeket obszidián váltotta fel. I.e. 2000-re az obszidiánt a jelek szerint a bronz nyílhegyek váltották fel.

Végül a hazai kovácsolt vas nyílhegyek Kr.e. 1000 körül kezdtek megjelenni az egyiptomi seregekben. Az egyiptomi íjászok többsége gyalogosan vonult, míg minden egyiptomi szekéren volt egy íjász. Az íjászok mozgékony tűzerőt biztosítottak, és a szekércsapatokban távolságtartóan működtek. A szekéren ülő íjászok hatótávolságának és sebességének felszabadítása taktikai szempontból lehetővé tette Egyiptom számára, hogy számos csatateret uraljon. Egyiptom isnúbiai íjászokat toborzott zsoldosainak sorába. A núbiaiak a legjobb íjászok közé tartoztak.

Egyiptomi kardok, Enter The Khopesh Sickle Sword

A Khopesh a harci szekérrel együtt kétségtelenül az egyiptomi hadsereg legikonikusabb fegyvere. A Khopesh megkülönböztető jegye a vastag, félhold alakú penge, amely körülbelül 60 centiméteres vagy két láb hosszú.

A Khopesh vágófegyver volt, vastag, ívelt pengéjének köszönhetően, és többféle stílusban gyártották. Az egyik pengeforma a végén egy horgot használ, hogy megragadja az ellenfeleket, a pajzsukat vagy a fegyverüket, hogy közelebb húzza őket egy gyilkos csapáshoz. A másik változat pengéjébe egy finom hegyet öntöttek, hogy megszúrja az ellenfeleket.

A Khopesh összetett változata a hegyet a horoggal kombinálja, lehetővé téve a kezelőjének, hogy lehúzza az ellenfél pajzsát, mielőtt a Khopesh hegyét az ellenségbe szúrja. A Khopesh nem finom fegyver, pusztító sebek okozására tervezték.

Ókori egyiptomi Khopesh-kard.

A kép jóvoltából: Dbachmann [CC BY-SA 3.0], a Wikimedia Commonson keresztül

Egyiptomi lándzsák

A lándzsások az íjászok után a második legnagyobb kontingenst alkották a reguláris egyiptomi hadseregben. A lándzsák előállítása viszonylag olcsó és egyszerű volt, és az egyiptomi sorkatonáknak kevés kiképzést igényelt a használatuk megtanulása.

A harci kocsisok másodlagos fegyverként és az ellenséges gyalogság sakkban tartására is hordtak lándzsát. A nyílhegyekhez hasonlóan az egyiptomi lándzsahegyek is a kő, az obszidián, a réz és végül a vas felé haladtak.

Egyiptomi harci tengelyek

A csatabárd egy másik közelharci fegyver volt, amelyet az ókori egyiptomiak katonai alakulatai alkalmaztak. A korai egyiptomi csatabárdok a Kr. e. 2000 körüli időből származnak, az Óbirodalomból. Ezeket a csatabárdokat bronzból öntötték.

A csatabárdok félhold alakú pengéit hosszú fa nyélbe vájt hornyokba rögzítették. Ez gyengébb kötést eredményezett, mint a riválisaik által gyártott fejszék, amelyek a nyél átvezetésére a fejsze fején lyukat készítettek. Az egyiptomi csatabárdok bizonyították, hogy az akkoriban használt ellenséges pajzsok átvágása előtt a páncélozatlan csapatok feldarabolására is alkalmasak.

Miután azonban az egyiptomi hadsereg találkozott a betörő hyskókkal és a tengeri népekkel, gyorsan rájöttek, hogy fejszéik nem megfelelőek, és módosították a kialakításukat. Az újabb változatok fején lyuk volt a fejsze nyele számára, és lényegesen erősebbnek bizonyultak, mint a korábbi konstrukcióik. Az egyiptomi fejszéket elsősorban kézi fejszeként használták, azonban elég pontosan lehetett dobni őket.

Egyiptomi pákók

Mivel az ókori egyiptomi gyalogság legtöbb összecsapása közelharc volt, katonáik gyakran használtak bunkósbotot ellenfeleik ellen. A bunkósbot a csatabárd elődje volt, a bunkósbotnak egy fából készült nyélhez rögzített fémfejjel rendelkezett.

Az egyiptomi változatokban a buzogányfej kör és gömb alakú volt. A kör alakú buzogányok éles élűek voltak, amelyet vágásra és csapkodásra használtak. A gömb alakú buzogányok fejébe jellemzően fémtárgyakat ágyaztak, amelyek lehetővé tették, hogy tépjék és szaggassák az ellenfeleket.

Az egyiptomi csatabárdokhoz hasonlóan a bunkósbárdok is nagyon hatásosnak bizonyultak közelharcban.

Narmer fáraó, kezében egy ókori egyiptomi balta.

Keith Schengili-Roberts [CC BY-SA 3.0], a Wikimedia Commonson keresztül

Egyiptomi kések és tőrök

Kőkések és tőrök egészítették ki a személyes közelharci fegyverek egyiptomi kiegészítését.

Ősi egyiptomi katonai védelmi fegyverzet

A fáraó ellenségei elleni hadjárataik során az ókori egyiptomiak a személyes védelem és a védelmi fegyverek keverékét alkalmazták.

A gyalogosok számára a legfontosabb védelmi fegyverek a pajzsok voltak. A pajzsokat általában keményített bőrrel borított fakeretből készítették. A gazdagabb katonák, különösen a zsoldosok, megengedhették maguknak a bronz- vagy vaspajzsokat.

Bár a pajzs kiváló védelmet nyújtott az átlagos katona számára, a mobilitást erősen korlátozta. A modern kísérletek egyértelműen bebizonyították, hogy az egyiptomi bőrpajzs taktikailag hatékonyabb megoldás volt a védelem biztosítására:

• A bőrrel borított fapajzsok lényegesen könnyebbek voltak, ami nagyobb mozgásszabadságot tett lehetővé.
• A keményített bőr nagyobb rugalmasságának köszönhetően jobban védte a nyíl- és lándzsahegyeket.
• A fémpajzsok eltörtek, míg a bronzpajzsok kettéhasadtak az ismételt ütések hatására.
• A fém- vagy bronzpajzsokhoz pajzshordozóra volt szükség, míg a harcos egyik kezével megragadhatta bőrpajzsát, a másikkal pedig harcolhatott.
• A bőrpajzsok előállítása is lényegesen olcsóbb volt, így több katona is felszerelhető volt velük.

Az ókori Egyiptomban az uralkodó forró éghajlat miatt ritkán viseltek testpáncélt. Sok katona azonban a törzs körüli létfontosságú szervek bőrből készült védelmét választotta. Csak a fáraók viseltek fémpáncélt, és akkor is csak deréktól felfelé. A fáraók szekerekről harcoltak, amelyek az alsó végtagjaikat védték.

Egyiptomban a sisakokat fémből készítették és díszesen díszítették, hogy jelezzék viselőjük státuszát.

Ókori egyiptomi katonai lövedékes fegyverek

Az ókori egyiptomi lövedékfegyverek közé tartoztak a dárdák, a csúzlik, a kövek és még a bumerángok is.

Az ókori egyiptomiak nagyobb mértékben használtak dárdákat, mint lándzsákat. A dárdák könnyebbek voltak, könnyebb volt őket szállítani és egyszerűbb volt elkészíteni. A törött vagy elveszett dárdákat könnyebb volt pótolni, mint a lándzsákat.

A csúzlik elterjedt lövedékes fegyverek voltak. Egyszerű volt elkészíteni őket, könnyűek voltak, így jól hordozhatók, és használatukhoz minimális kiképzésre volt szükség. A lövedékek könnyen hozzáférhetőek voltak, és ha egy, a fegyverében jártas katona lőtte ki őket, ugyanolyan halálosnak bizonyultak, mint a nyílvessző vagy a lándzsa.

Az egyiptomi bumerángok meglehetősen kezdetlegesek voltak. Az ókori Egyiptomban a bumerángok alig voltak többek, mint durván megformált, nehéz botok. Gyakran nevezik dobóbotoknak, a díszes bumerángokat Tutanhamon király sírjában találták meg a sírmellékletek között.

Tutanhamon sírjából származó egyiptomi bumerángok másolatai.

Dr. Günter Bechly [CC BY-SA 3.0], a Wikimedia Commonson keresztül

A múlton való elmélkedés

Vajon az ókori egyiptomiak lassú innovációs tempója a fegyverek és taktikák terén szerepet játszott abban, hogy sebezhetővé váltak a hükszoszok inváziójával szemben?

Header image courtesy: Nordisk familjebok [Public domain], via Wikimedia Commons