Tartalomjegyzék
A középkor egy olyan időszak volt, amely a modern korhoz képest keménynek és zabolátlannak tűnt. Nyilvánvalóan sokat fejlődtünk azokhoz a távoli időkhöz képest, hála az égnek. Azonban bizonyos szakmák számos alapját azokban az időkben alakították ki. A sütés az egyik ilyen szakma.
A középkori pékek nélkülözhetetlenek voltak, mivel a kenyér alapvető élelmiszer volt a középkorban. A pékek egy céh tagjai voltak, és a termékeiket szigorúan ellenőrizték és szabályozták. A pékeket nyilvánosan megszégyeníthették vagy megbírságolhatták, ha a kenyér nem felelt meg az előírásoknak. Súlyos esetekben a kemencéiket elpusztították.
A középkorban a sütés nem volt az a művészi foglalkozás vagy ízletes hobbi, mint manapság. Gondolná, hogy a kenyér, éppen a kenyér, komoly vitákat váltott ki a vallási szektorokban? Vagy hogy egyes pékek vasrudakat tettek a kenyerekbe, hogy megfeleljenek a súlykövetelményeknek? A középkorban péknek lenni nem volt egyszerű. Sőt, néha egyenesen veszélyes lehetett.
Tartalomjegyzék
Sütés mint kereskedelem a középkorban
A péknek lenni a középkorban elengedhetetlen volt, mivel az élelmiszerforrások szűkösek voltak, és sok háztartásban a kenyér volt az egyetlen alapvető élelmiszer. Mint sok más mesterség a középkorban, a pék munkája is kemény munkából állt. Ezt a mesterséget is erősen szabályozták és felügyelték a felsőbb hatalmak. 1267-ben a középkori Angliában bevezették a "The Assize of Bread and Ale" törvényt.
A törvény arra szolgált, hogy szabályozza az eladott sör vagy kenyér minőségét, árát és súlyát. A törvény megszegése nemcsak a kenyérlopásra korlátozódott. A pékeket is megbüntették, ha a kenyerük nem felelt meg a szabványnak.
A törvényt megszegőkre büntetések is vonatkoztak. Egy illusztráció azt mutatja, hogy egy péket úgy szégyenítettek meg "bűne" miatt, hogy a vétkes kenyérrel a nyakában, szánon vonszolták végig az utcán. A leggyakoribb bűncselekmények, amelyekben a pékeket bűnösnek találták, a súlyszabályozás megsértésével és a liszt kompromittálásával (pl. homok hozzáadása a liszthez) voltak kapcsolatosak.
A büntetések a pék engedélyének visszavonásától, a pénzbírságtól, és néha a fizikai büntetés formáitól kezdve terjedtek. Súlyos esetekben a pék kemencéjét gyakran megsemmisítették büntetésként. A pékek a középkorban egy céhhez vagy testvériséghez tartoztak, és annak irányítása alá tartoztak. Egy ilyen céh volt például a "The Worshipful Company of Bakers of London", amelyet a 12. században alapítottak.
Mi az a céhrendszer?
A céhrendszer számos szakmát irányít és szabályoz. Ez a fajta rendszer a középkorban alakult ki. A középkor zord időszaka miatt sok szakmát kellett irányítani a zavartalan működéshez és működéshez. A 14. században a pékek céhe tovább oszlott a fehér pékek céhére és a barna pékek céhére.
A fehér pékek céhe a közönség által kedvelt, de tápértékben kevésbé értékes kenyérre összpontosított. Ezzel szemben a barna pékek kenyere táplálóbb fajta volt. A két céh 1645-ben egyesült egy társasággá. 1686-ban később új alapítólevelet vezettek be, amely alapján a társaság a mai napig működik.
Lásd még: Top 14 szimbólum a meghatározás szimbólumai jelentésselMilyen típusú berendezéseket használtak?
A kemencék a középkorban meglehetősen nagyok, zártak és fatüzelésűek voltak. Méretük lehetővé tette, hogy közösen használják őket. Ezek a kemencék drága befektetésnek számítottak, és gondosan kellett őket üzemeltetni. Sok kemence különálló házban volt elhelyezve, sőt néhány a városon kívül volt, hogy elkerüljék az esetleges tűzesetek kockázatát. Hosszú fa lapátokat használtak a kenyerek elhelyezésére és kivételére.a sütő.
Egy pék életének napja a középkorban
Középkori rekonstrukciós pékek dolgoznak a tésztával. A mai pékekhez hasonlóan a középkori pékek napja is nagyon korán kezdődött. Az akkoriban rendelkezésre álló kemencék és felszerelések azt jelentették, hogy a sütés előkészítése és beállítása nehéz feladat volt. A hosszú munkaidő miatt sok pék a helyszínen élt.
A pékek jóval napfelkelte előtt keltek, és összegyűjtöttek mindent, ami a nap folyamán szükséges volt (például fát a kemencéhez). Egyes pékek maguk dagasztották a tésztát, míg másoknak a parasztasszonyok hozták el a készre dagasztott és formázott kenyereket.
A korban szokásos ruházatot viseltek sütés közben, kivéve, ha a pék jobb társadalmi rangú volt. Ebben az esetben kötényt és kalapot viseltek. A pék étrendje ugyanolyan volt, mint bármely más, a társadalmi rangjához tartozó személyé. Csak azért, mert kenyérhez és más pékáruhoz jutottak, ez nem jogosította fel a pékeket jobb étkezésre, mint másokat.
Ha szeretnél jobb képet kapni arról, hogy milyen volt egy egyszerű kenyér megsütése azokban az időkben, nézd meg az IG 14tes Jahrhundert által közzétett YouTube-videót. Ez a videó bepillantást enged a középkori pékek mindennapjaiba. A videó megtekintése után nem fogod magától értetődőnek venni a sütődet.
Milyen összetevők álltak rendelkezésre a középkorban?
Mivel a középkor nagy részében a kenyér volt a leggyakrabban sütött termék, különböző gabonaféléket használtak fel. Ezekből a gabonafélékből lisztet készítettek, és mivel élesztő nem volt széles körben elérhető, sört vagy sört használtak emelőanyagként. A történelem ezen időszakában a leggyakoribb gabonafélék a következők voltak:
- Zab
- Millet
- Hajdina
- Árpa
- Rozs
- Búza
A búza nem volt elérhető Európa minden régiójában, bizonyos területek talajviszonyai miatt. A búzát, amelyből a "fehér kenyérnek" nevezett kenyér készült, finomabb állagú őrleménye miatt más gabonaféléknél jobbnak tartották.
Milyen dolgokat sütöttek?
A pékek által készített termékek teljes mértékben az akkoriban rendelkezésre álló alapanyagoktól és friss termékektől függtek. A középkor előrehaladtával a kenyér, a sütemények és a kekszek változatai is bővültek. A középkorban leggyakrabban árult pékáruk közé tartoznak például a következők:
- Fehér kenyér - nem különbözik a mai fehér kenyértől, ahol a tiszta élesztő és a finomított búzaliszt helyett sört használtak kelesztőanyagként.
- Rozskenyér - Rozsból készült, sokkal durvább, keményebb héjú és sötétebb színű.
- Árpakenyér - színében és állagában a rozskenyérhez hasonló, de árpahéjból készül.
- Sületlen kenyér - bármilyen kelesztőanyag nélkül készült kenyér.
- Kombinált kenyér - különböző gabonafélék kombinációjából készül.
- Kekszek - kétszeres kenyérsütéssel készült, amíg teljesen kemény és száraz nem lett.
- Torta - sokkal sűrűbb, mint a ma ismert sütemények.
- Mince pite - kenyérmorzsából készült kéreg, amelyet hússal, például birka- vagy marhahússal töltenek meg.
Az édes péksüteményeket nem úgy sütötték, mint manapság. Mivel a süteményen kívül sok, ebben az időben készült desszert nem igényelt sütőben sütést, a szakácsok általában ezeket készítették.
A kenyér jelentősége a középkorban
Furcsa belegondolni, hogy egy olyan mindennapi alapélelmiszer, mint a kenyér, vitát okozhat, de a középkorban mégis az volt. A kereszténység számos ágazatában a "Krisztus testét" az Eucharisztia (vagy szentáldozás) során kenyérrel szimbolizálják.
A felekezetek azon vitatkoztak, hogy a szentmise során melyik kenyérfajtát kell használni ehhez az ábrázoláshoz. Ezek a viták gyakran vezettek erőszakos cselekményekhez, és az embereket eretnekséggel vádolták, sőt bűnösnek találták. A keleti régiók egyházai szilárdan hittek abban, hogy a kenyér csak kovászos lehet. Ezzel szemben a római katolikus egyházak kovásztalan kenyeret használtak, amely végül ostya formájában jelent meg.
Lásd még: Hogyan haltak ki a vikingek?Amikor a római katolikus templomokat bezárták, a kovásztalan kenyér darabjait az utcán szétszórták és megtaposták. Egy bizánci egyházi vezető azzal érvelt, hogy a kovásztalan kenyér rossz ábrázolása Krisztus testének, mivel "élettelen, mint a kő vagy a sült agyag", és a "nyomorúság és szenvedés" szimbóluma.
Ellentétben a kovászos kenyérrel, amely emelőanyagot tartalmazott, azt szimbolizálta, hogy "valami megemelkedik, felemelkedik, felemelkedik és felmelegszik".
A különböző társadalmi osztályok számára elérhető pékáruk a középkorban
A középkorban az Ön osztálya határozta meg, hogy milyen élelmiszerekhez juthatott hozzá, és így azt is, hogy milyen kenyeret kaphatott. Az osztályokat három részre osztották: felső, középső és alsó osztályra.
A felsőbb osztály a királyokból, lovagokból, uralkodókból, nemesekből és a felsőbb klérusból állt. A gazdagok által fogyasztott ételeknek több ízük és színük volt. A rendelkezésre álló pékáruk közül a legfinomabbat fogyasztották. Kenyérkenyerüket finomított lisztből készítették, és élvezték az egyéb sütött finomságokat, például a süteményeket és pitéket (édeseket és sósakat egyaránt).
A középosztályt az alsó papság, a kereskedők és az orvosok alkották. Az alsó osztály a szegény parasztokból, munkásokból, parasztokból és jobbágyokból állt.
A parasztoknak a maradékokra és a legkevésbé finomított lisztből készült kemény kenyérre kellett hagyatkozniuk. A közép- és alsó osztályok vegyes gabonából, rozsból vagy árpából készült kenyeret fogyasztottak. A középosztály rendelkezett olyan eszközökkel, hogy megengedhesse magának a töltelékeket, például a pékárukhoz, például a pitékhez való húst.
Milyen hosszú volt a középkor?
A középkor az 5. századtól a 15. század végéig tartott, és nem volt olyan időszak, amely az egész világon megjelent. A legtöbb feljegyzés és információ ebből az időből olyan helyekről származik, mint Európa, az Egyesült Királyság és a Közel-Kelet. Amerikában például nem volt "középkor" vagy középkori időszak, amelyet filmekben, irodalomban és történelmi feljegyzésekben ábrázolnak.
Következtetés
A középkorban péknek lenni vad kalandnak tűnt. Hálásak lehetünk mindazért, amit azokból az időkből tanultunk, és azért, hogy milyen messzire jutottunk a technológia, a kényelem és a táplálkozási ismeretek terén.
Hivatkozások
- //www.medievalists.net/2013/07/bread-in-the-middle-ages/
- //www.historyextra.com/period/medieval/a-brief-history-of-baking/
- //www.eg.bucknell.edu/~lwittie/sca/food/dessert.html
- //en.wikipedia.org/wiki/Medieval_cuisine
