Sport a középkorban

Sport a középkorban
David Meyer

A középkorban a sportot néha nem létezőnek tartották; azonban semmi sem áll távolabb az igazságtól. Bár az akkoriban játszott játékok kevéssé hasonlítanak a mai eseményekre, nem kérdés, hogy ezekből a korai időkből fejlődött ki számos modern játék formája.

Sportok A középkorban aktívan játszottak. Bár ezeket gyakran nevezik sötét középkornak, a modern időkben számos népszerű játék gyökerei ezekre az időkre vezethetők vissza.

Ezek közé tartoznak a következők: íjászat, bandy, ökölvívás, labdarúgás, golf, lóverseny, Jeu de Paume (tenisz), lovagi torna, vívás, birkózás és vadászat.

Elgondolkodott már azon, hogy a ma játszott játékok hogyan keletkeztek? Sok esetben ezek a több ezer évvel ezelőtt játszott hasonló játékformáknak köszönhetik létüket.

Tartalomjegyzék

    Az íjászat sportja

    Az íjak és nyilak használata 70 000 évvel ezelőttre, a későbbi középső kőkorszakra vezethető vissza.

    A középkor kezdete körül az íjat és a nyilat használták vadászatra és hadviselésre, és ez maradt az elsőszámú fegyver, amíg a tűzfegyverek felül nem múlták.

    1363-ban III. Edward király rendeletben tiltotta be a kézilabdát, a labdarúgást, a jégkorongot, a futóversenyt és a kakasviadalt.

    Ezt követően megbízta

    "hogy minden munkaképes férfi az ünnepnapokon, amikor szabadideje van, sportolás közben íjat és nyilat, golyót vagy csövet használjon, és megtanulja és gyakorolja a lövészet művészetét".

    Az íjászat, mint sport korai formája a mesterségesen kialakított, gyepszőnyeggel és tetőhátralékkal borított földdombokra - az úgynevezett butthoz - való lövöldözést jelentette.

    A sport egy másik formája a "Roving" volt.

    Ennek szabályai a következők voltak.

    1. Az egyik játékos egy facsonkot vagy más természetes tárgyat jelöl ki célpontként.
    2. Minden játékosnak egyetlen lövése volt, és az, akinek a nyila a legközelebb ért a célponthoz, választotta ki a következő célpontot - és így tovább.

    A játék 14. századi változatát "popinjay" lövésnek nevezték.

    A popinjay szabályai a következők voltak.

    1. Egy fából készült madarat egy óratorony rúdjára erősítettek.
    2. Az első íjász, aki eltalálja a madarat, nyer.

    Bandy játék

    Részlet Brueghel 1565-ös Jagers in de Sneeuw című festményéről, amely a bandy-t mutatja, amelyet informálisan játszanak, mielőtt szervezett sportággá vált volna.

    Pieter Brueghel the Elder, Public domain, via Wikimedia Commons

    A "Bandy" játék első feljegyzése a Canterbury-székesegyház egyik festett üvegablakán található.

    Az ablak egy kisfiút ábrázol, aki egyik kezében egy görbe botot, a másikban pedig egy labdát tart.

    Ezeket a 13. században gyártották és telepítették. Shakespeare (1564 - 1616) a Rómeó és Júliában utal a Bandy játékra.

    A név a "bandja" (görbe bot) teuton kifejezésből származik.

    Eredetileg a jégkorong és a bandy elnevezéseket felcserélhetően használták. Végül azt a különbséget tették, hogy a jégkorongot füvön, a bandyt pedig jégen játszották.

    A jégkorong azonban a Bandyból nőtte ki magát, nem pedig annak pótlására.

    A korai bandy-játékokat labdával vagy koronggal játszották. Végül a labda mellett döntöttek, és ez lett a szabvány. A jégkorong a bandyból fejlődött ki, ahol korongot használnak.

    A modern Bandy játék a korai formátumból nőtt ki, és különösen a 18. századi szabályok kidolgozása után alakult ki a jelenlegi struktúra.

    Sport Boxing

    Anglia nehézsúlyú ökölvívó bajnoksága, 1811

    George Cruickshank, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül

    Az ökölvívás (box) a Kr. e. 688-ban megrendezett 23. görög olimpiára vezethető vissza.

    Ezt követően a legkorábbi feljegyzések a 12. és a 17. század közötti egyes itáliai tartományokból származnak. Ezek olyan játékokat írnak le, ahol a versenyzők puszta kézzel küzdöttek egymással.

    A 16. században, amikor egyre kevesebben viseltek kardot, újra megnőtt az érdeklődés az ököllel való küzdelem iránt. A sportág népszerűsége a sportág megszervezésével és az első egységesített szabályrendszerrel együtt nőtt.

    1. Az első szabályrendszert, a "The London rules"-t 1743-ban Jack Broughton (1704 - 1789) adta ki.
    2. Ezeket 1838-ban a "London Prize Ring szabályai" váltották fel.
    3. Ezeket végül 1867-ben a Queensberry-szabályok váltották fel.

    Krikett játék

    Az általánosan elfogadott elmélet szerint a 11-13. században a délkelet-angliai gyerekek a középkori krikett egyfajta formáját játszották.

    A név eredetét illetően nincs végleges megállapodás, de az alábbi szavak valamelyikéből származhat.

    1. A régi angol "cryce" vagy "cricc" szavak, amelyek jelentése "mankó" vagy "bot".
    2. Egy régi szász szó, a "cryce" jelentése "bot".
    3. A középső holland "krick", ami botot vagy görbét jelent.

    Egyes történészek úgy vélik, hogy a krikettet először Flandriában játszották (szemben Angliával), és a név a "met de (krik ket) sen" magas holland kifejezésből származik, ami szó szerint lefordítva azt jelenti, hogy "bottal kergetni".

    A legkorábbi említés a krikett hivatalos játszásáról a reneszánsz korból származik (Kr. u. 1611). A bírósági feljegyzések szerint két férfit fejenként 12 dolcsira büntettek, mert húsvétvasárnap nem mentek templomba.

    1654-ben Jasper Vinallt fejbe vágták egy krikettlabdával és meghalt - ez volt az első feljegyzett haláleset a krikettben?

    A 17. századra hatalmas tömegek gyűltek össze, hogy megnézzék.

    Lásd még: Top 23 életszimbólum a történelem során

    A játék korai formájában a tekézők gurították (vagy skimelték) a labdát. Később ez átváltott alulról történő dobásra, amely kerek karra változott, és végül a ma használatos felülről történő dobásra.

    A "Labdajáték" vagy "játéklabda" (labdarúgás) sportja

    A "mob football", a középkori labdarúgás egyik változata, illusztrációja.

    Itt, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül

    1180-ban a középkori "csőcselékfoci" játékot játszották a városok és falvak között.

    Ennek a játéknak a célja az volt, hogy a "labdát" az ellenfél kapuján át kelljen vezetni. Úgy vélik, hogy a kapuk csak néhány méterre voltak egymástól.

    A szabályok nagyon egyszerűek voltak - nem voltak szabályok.

    Mindkét oldalon bármennyi ember játszhatott, ami azt eredményezte, hogy nem megfelelő számú játékos játszhatott egymás ellen.

    A játékban férfiak és nők együtt játszhattak.

    A játék úgy kezdődött, hogy egy semleges személy a levegőbe dobta a labdát; ezt követően mindkét csapat előre rohant, hogy megszerezze a labdát. Nem voltak szabályok a játékvezetők védelmére, így ők távol maradtak az akciótól.

    Az egyes csapatok embertömegei "tömegesen" rohantak előre.

    A labdát általában sertéshólyagból készítették, ezért nevezik még mindig "sertésbőrnek", még akkor is, ha tehénbőrből vagy szintetikus anyagból készült.

    A középkorban a játék népszerűsége hatalmasat nőtt, amikor néha csőcselékfutballnak nevezték (nem véletlenül).

    Kr. u. 1308-ban William FitzStephen, Thomas Becket szolgálatában álló klerikus és adminisztrátor leírta a Londonban fiatalok által játszott csőcselékfocit. A mérkőzés során egy nézőt leszúrtak.

    Kr. u. 1314-ben London főpolgármestere, Nicholas de Farndon betiltotta a labdarúgást.

    Ez nem lehetett túl sikeres, mert 1349-ben III. Edward király betiltotta "a kézilabda, a labdarúgás és a jégkorong játékát".

    Ez a rendelet tartalmazta a "futóversenyek, valamint a kakasviadalok és más hasonló üres játékok" betiltását.

    I. Jakab skót parlamentje 1424-ben bevezette az "1424-es futballtörvényt", amely betiltotta a "fute-ballt".

    Az évek során a következő uralkodók próbálták betiltani a labdarúgást.

    1. II. és III. Edward királyok
    2. II. Richárd király
    3. V. és VI. Henrik királyok
    4. Oliver Cromwell
    5. I. Erzsébet királynő

    Két okot használtak fel.

    1. A játék veszélyes volt, sérüléseket és haláleseteket okozott.
    2. Ez elvette az időt a sokkal civilizáltabb íjászkodástól!

    Nyilvánvaló, hogy nem voltak sikeresek a jogalkotásukban.

    Golf sport

    Középkori golf

    RickyBennison, CC0, a Wikimedia Commonson keresztül

    Egyes történészek szerint a golfot a 12. században fejlesztették ki.

    A korai játékban valószínűleg pásztorok köveket dobáltak a nyúllyukakba egy olyan helyen, amely ma a Royal St Andrews Golf Club néven ismert.

    Egyes tudósok szerint a golf az ókori római "Paganica" játékból fejlődött ki, amely egy tollal töltött labdát használt, amelyet egy hajlított bottal ütöttek.

    Mások szerint a golf Kínából származik, a Ming-dinasztia idejéből, ahol egy Kr. u. 1369-ből származó tekercs azt mutatja, hogy valaki egy "golfütőt" lendít egy labdára. Úgy tűnik, hogy a labdát egy kis lyukba próbálja süllyeszteni.

    Az első hivatalos feljegyzés II. Jakab skót királytól származik, aki betiltotta, mert elterelte az emberek figyelmét az íjászatról.

    Kr. u. 1502-ben IV. Jakab feloldotta a tilalmat, mert szeretett golfozni.

    Kr. u. 1503-ban és Kr. u. 1504-ben egy királyi feljegyzésben a "For golf clubbes and balles" felirat szerepel a király saját felszerelésére utalva.

    A lóversenyzés sportja

    SIENA, OLASZORSZÁG - Lovasok versenyeznek a "Palio di Siena" lóversenyen a középkori "Piazza del Campo" téren.

    Angliában először 1174-ben, II. Henrik uralkodása idején jegyeztek fel lóversenyt a londoni Smithfieldben, egy lóvásár idején.

    Az ókori Görögországban, i.e. 7400 és i.sz. 40 között feljegyzések vannak arról, hogy az olimpiai játékok során lovas szekereket használtak a versenyeken.

    Ez idő alatt szervezett lóversenyeket tartottak Kínában, Perzsiában, Arábiában és más közel-keleti, valamint észak-afrikai országokban.

    E lovak egy részét a keresztes hadjáratok idején hozták vissza Európába és Angliába. A vásárokon a zsokék gyorsasággal lovagolták meg a lovakat, hogy a vevőknek bemutassák képességeiket.

    Az első feljegyzés arról, hogy lóversenyen nyereményt ajánlottak fel, Oroszlánszívű Richárd tízéves uralkodása alatt történt, amely 1099-ben ért véget. A versenyt 3 mérföldön (4,8 km) futották.

    A 16. századra Európa-szerte versenylovakat vásároltak és adtak el.

    Jeu De Paume (tenisz) sportágak

    Jeu de paume a 17. században.

    Lásd a szerző oldalát, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül

    A Jeu De Paume játék legalább a 12. századra nyúlik vissza, és általában úgy tartják, hogy ez a mai tenisz alapja.

    A teniszütők helyett a Jeu De Paume angolra lefordítva azt jelenti, hogy "tenyérjáték"; a játékosok a tenyerükkel ütötték vissza egymásnak a labdát.

    Ez nagyon hasonlít a röplabdához.

    A játékosok kezét a kezek védelme érdekében gyakran szövetbe tekerték.

    A 16. században, a reneszánsz korszakban a játék átalakult olyanná, hogy tenyér helyett ütőket használtak.

    A legrégebbi ismert teniszpálya a Hampton Court palotában található, és 1530-ban (Kr. u.) készült.

    A lovagi torna sportja

    Két lovag versenyez egy középkori lovagi torna újrajátszása közben

    A lovagi torna a középkor egyik legjelentősebb sportja volt, és máig minden idők egyik legikonikusabb sportja. A lovagok lóháton lovagoltak egymás felé, lándzsával a kezükben, és megpróbálták leütni ellenfelüket a lóról.

    Európa-szerte rendeztek lovagi tornákat, amelyeken gyakran királyi és nemesi családok vettek részt. A sport veszélyes volt, és ügyességet, erőt és bátorságot igényelt, így a lovagi képességek végső próbája volt.

    Sport a vívás

    Charlesjsharp (talk) (Feltöltések), Public domain, via Wikimedia Commons

    A vívás szintén népszerű sport volt a középkorban, különösen Itáliában. Nemesi sportnak számított, és gyakran a felsőbb osztályok űzték. A vívás során karddal kell ütni az ellenfélre, miközben védekezni is lehet.

    A vívás ügyességet, mozgékonyságot és gyors reflexeket igényelt, így kihívást jelentő és izgalmas sportágat jelentett, amelyet nézni és részt venni is izgalmas volt. Európa-szerte rendeztek vívóversenyeket, és a sportág ma is népszerű, mint olimpiai versenyszám.

    Birkózás sportja

    A birkózás népszerű sport volt a középkorban, különösen Angliában. Gyakran gyakorolták a parasztok és az alsóbb osztályok, de lovagok és nemesek is.

    A birkózás az ellenfelek földre vitelét és földre dobását foglalja magában, és meglehetősen erőszakos lehet. Gyakran használták vásárokon és fesztiválokon szórakozási formaként, és a harcra való felkészülés egyik formájaként is gyakorolták.

    A birkózás ma is népszerű sport világszerte, különböző stílusokkal és versenyekkel.

    A vadászat sportja

    Sólyomkovács bemutató egy középkori fesztiválon

    A vadászat és a sólyomászat a középkorban népszerű sport volt a nemesség körében. A vadászat vadállatok felkutatását és elejtését jelentette, gyakran kiképzett vadászkutyák segítségével.

    A sólyomászat másrészt a kiképzett ragadozó madarak, például sólymok és sólymok használatát jelentette apróvadak vadászatára. Mindkét sport ügyességet és türelmet igényelt, és gyakran az arisztokráciához kötődött.

    A vadászat és a sólyomászat ma is elterjedt a világ egyes részein, bár a vadállomány védelme érdekében gyakran szabályozzák.

    Következtetés

    A történészek kezdik visszautasítani a középkorra használt "sötét középkor" kifejezést. Bár Michael Angelo és társai nagyszerű művészeti alkotásai a reneszánsz korszakban születtek, a középkorban hatalmas változások történtek a társadalomban.

    Ezek egyike új sportágak létrehozása volt (néhányat a régebbi játékok formáiból adaptáltak). Szinte minden modern sportág a középkorra vezethető vissza.

    Lásd még: Khufu király: A gízai Nagy Piramis építője

    A fejléc kép jóvoltából: 152089538 © Jaroslav Moravcik - Dreamstime.com




    David Meyer
    David Meyer
    Jeremy Cruz, szenvedélyes történész és oktató, a kreatív elme a történelem szerelmeseinek, tanárainak és diákjaiknak szóló, magával ragadó blog mögött. A múlt iránti mélyen gyökerező szeretettel és a történelmi ismeretek terjesztése iránti megingathatatlan elkötelezettségével Jeremy az információ és az inspiráció megbízható forrásává nőtte ki magát.Jeremy utazása a történelem világába gyermekkorában kezdődött, amikor mohón felfalt minden történelemkönyvet, ami csak a kezébe került. Az ókori civilizációk történetei, az idő sarkalatos pillanatai és a világunkat formáló személyek lenyűgözték, már kiskorában tudta, hogy ezt a szenvedélyt meg akarja osztani másokkal.Miután befejezte formális történelemtanulmányait, Jeremy több mint egy évtizeden át tartó tanári karrierbe kezdett. Elkötelezettsége, hogy tanítványai körében előmozdítsa a történelem iránti szeretetet, megingathatatlan volt, és folyamatosan innovatív módszereket keresett a fiatal elmék bevonására és rabul ejtésére. Felismerve a technológiában rejlő lehetőségeket, mint erőteljes oktatási eszközt, figyelmét a digitális szféra felé fordította, és létrehozta befolyásos történelmi blogját.Jeremy blogja ékes bizonyítéka annak az elkötelezettségének, hogy a történelmet mindenki számára hozzáférhetővé és vonzóvá tegye. Sokatmondó írásaival, aprólékos kutatásaival és lendületes történetmesélésével életet lehel a múlt eseményeibe, lehetővé téve az olvasóknak, hogy úgy érezzék, a történelem előtt kibontakoznak.a szemeik. Legyen szó egy ritkán ismert anekdotáról, egy jelentős történelmi esemény mélyreható elemzéséről vagy befolyásos személyiségek életének feltárásáról, lebilincselő narratívái elkötelezett követőket gyűjtöttek.A blogján kívül Jeremy aktívan részt vesz különféle történelmi megőrzési erőfeszítésekben is, szorosan együttműködve múzeumokkal és helyi történelmi társaságokkal annak érdekében, hogy múltunk történeteit megőrizzék a jövő generációi számára. Dinamikus előadásairól és oktatótársainak tartott workshopjairól ismert, és folyamatosan arra törekszik, hogy másokat ösztönözzen arra, hogy mélyebbre ássák magukat a történelem gazdag kárpitjában.Jeremy Cruz blogja bizonyítja megingathatatlan elkötelezettségét, hogy a történelmet hozzáférhetővé, vonzóvá és relevánssá tegye a mai rohanó világban. Elképesztő képességével, hogy az olvasókat a történelmi pillanatok szívébe irányítsa, továbbra is előmozdítja a múlt iránti szeretetet a történelem iránt érdeklődők, tanárok és lelkes diákjaik körében.