Tartalomjegyzék
Bár gyakran azt hiszik, hogy a középkor a tudatlanság időszaka volt, és hogy semmi jelentős nem történt a Kr.u. 500-1500 közötti ezer évben, a középkor valójában a letelepedés, a terjeszkedés és a technológiai fejlődés időszaka volt. Szeretnék beszámolni a középkor számos jelentős technológiai fejlődéséről, amelyek izgalmas és fontos időszakot jelentenek Európa történelmében.
A középkor tele volt technológiai találmányokkal. Ezek közé tartoztak az új mezőgazdasági és szántási technikák, a mozgatható fémtípusú nyomdagép, a hajók vitorla- és kormányszerkezete, a kohók, a vasolvasztás és az új építési technológiák, amelyek magasabb és fényesebb épületeket tettek lehetővé.
A középkor volt az az időszak, amikor az európai kulturális identitás igazán kialakult. A Római Birodalom bukása után Európa kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági struktúrája újjászerveződött, mivel a germán népek királyságokat hoztak létre a korábbi római területeken.
Tartalomjegyzék
A technológia és a középkor
Úgy vélik, hogy a Római Birodalom bukása után Európában a királyságok felemelkedése azt jelentette, hogy a kontinensen már nem állt rendelkezésre nagy mennyiségű rabszolgamunkaerő. Ez azt jelentette, hogy az európai népeknek hatékonyabb módszereket kellett kitalálniuk az élelmiszer- és egyéb erőforrások előállítására, ami a középkorban a technológiai fejlődés fellendüléséhez vezetett.
Bár számos technológiai fejlesztés a középkorból ered, szeretnék néhány olyan jelentős technológiai változást bemutatni, amelyek a középkorban történtek, és amelyek hatással voltak az utánuk következő évszázadokra: a mezőgazdasági fejlődés, a nyomdászat, a tengeri közlekedés technológiai fejlődése, a vasolvasztás, valamint az építési és kivitelezési gyakorlatok új technológiái.
Lásd még: Sárga Hold szimbolika (Top 12 jelentés)Mezőgazdasági fejlesztések a középkorban
Középkori parasztok, akik a földet művelik. Gilles de Rome, CC BY-SA 4.0, a Wikimedia Commonson keresztül
A középkorban a technológiai fejlődés legjelentősebb területe a mezőgazdaság volt. A középkorban Európa-szerte nőtt a népesség.
Egyrészt a népesség növekedésével új módszerekre volt szükség, hogy új technikákkal és technológiákkal maximalizálják a mezőgazdasági termelést. Másrészt az új technikák és technológiák azt jelentették, hogy több élelmiszert lehetett előállítani, és elindult a találmányok és a technológia tökéletesítésének körforgása.
A föld forgatása a vetéshez és az aratáshoz évezredeken át a földművesek elsődleges módja volt a terménytermelésnek. A Római Birodalomban ezt gyakran kézi munkával, rabszolgamunkával valósították meg, hogy elegendő élelmet termeljenek. A Római Birodalom bukása után az egyszerű ekéket az ősi konstrukciókról új konstrukciókra kellett fejleszteni. Az ekék a középkorban és a konstrukciók tökéletesedésével gyorsan fejlődtek,így a hatékonyságuk is.
Különösen Észak-Európában a nehezen felszántható földek a jobb szántótechnológiának köszönhetően váltak művelhetővé. Amikor az eke ember vagy ökörcsapat által húzott eke segítségével sokkal rövidebb idő alatt lehetett a földeket felásni, bevetni és betakarítani, vagy nagyobb területeket lehetett ugyanannyi idő alatt felszántani.
A fejlett szántótechnológia azt jelentette, hogy a korábban nehezen lakható területek művelhetővé váltak, így az emberek elkezdtek ezekre a területekre költözni. Az erdős területeket ki lehetett tisztítani a fáktól, és a sziklákat is könnyebben el lehetett távolítani.
A középkor végére elterjedt a carruca, a nehéz eke. A carruca eke lapát- és kerékrendszerrel rendelkezett, amely megforgatta a talajt, és kiküszöbölte a keresztbe szántást. A magokat szabályos időközönként lehetett elhelyezni, és a szántóföld egyenletesebb volt.
A patkó a középkorban vált népszerűvé, miután a Római Birodalom végén megszűnt. Azokon a területeken, ahol a talaj puha volt, nem volt szükség a lovak patkolására.
Európa északi, sziklás vidékein a patkolás még mindig növelte a lovak munkaképességét és a teherbíró képességét. Amikor a macskaköves utcák bevezetésre kerültek, a patkók iránti igény megnőtt.
Az eketechnológia fejlődésével együtt a szántóföldek használatának javítására is szükség volt a maximális terméshozam érdekében. A középkorban a két- és hárommezős vetésforgóról az egy évben történő hárommezős vetésforgóra való áttérés következett be.
Két szántóföldi vetésforgóban két szántóföldet használnának az év során. Az egyik parlagon maradna, míg a másikat beültetnék és betakarítanák. A következő évben felcserélnék őket, lehetővé téve a be nem ültetett szántóföld számára, hogy a tápanyagokat visszatáplálja a talajba.
A hárommezős vetésforgó azt jelentette, hogy a területeket három mezőre osztották: az egyiken tavaszi termést, a másikon téli termést termesztettek, a harmadikat pedig parlagon hagyták az állatok legeltetése céljából.
Ez azt jelentette, hogy a tápanyagokat a vetésforgóban visszavitték a földekre, és ahelyett, hogy a földek fele minden évben parlagon hevert volna, csak a földek egyharmada maradt parlagon. Egyes számítások szerint ez akár 50%-kal is növelte a földek termelékenységét.
A nyomda
Az első nyomda A kép jóvoltából: flickr.com (CC0 1.0)
A középkor az ébredés, a tudás és a fejlődés iránti éhség időszaka volt. Új mechanikai eszközöket kellett rajzolni, és a használatukkal kapcsolatos információkat megosztani. A mozgatható fémtípusú nyomdagép volt a középkorban kifejlesztett legjelentősebb technológia.
A mozgatható fémtípusú nyomdagépet megelőzően már régóta használták a tömbnyomdát. Az új találmány nagyban támaszkodott más, nemrég kifejlesztett technológiákra, például a továbbfejlesztett festékekre és a középkori borsajtókban használt csavaros mechanizmusokra. E technológiák összeolvadásával vált lehetővé a híressé vált Gutenberg-nyomda.
1455-re a Gutenberg-féle mozgatható fémtípusú nyomdagép már elég pontos betűtípust állított elő a Vulgata Biblia teljes példányainak kinyomtatásához, és egyre nőtt az igény az egyéb információk közlésére szolgáló nyomtatott anyagok iránt. 1500-ra már közel 40 000 könyvkiadásról volt tudomásunk!
A nyomtatott szó vált a politikai, társadalmi, vallási és tudományos kommunikáció és az információ terjedésének egyik fő eszközévé Európában és azon túl is.
Lásd még: A hieroglifikus ábécéA papíripar saját technológiákat kezdett fejleszteni, hogy lépést tudjon tartani a nyomdaipar által teremtett papír iránti kereslettel.
Technológiai előrelépések a tengeri szállításban
A replika a Santa María , Kolumbusz Kristóf híres karavánja. Moai, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül
A középkorban a tengeri közlekedésben számos kritikus technológiai vívmány született. A hajóépítés és -tervezés terén elért fejlesztések azt jelentették, hogy a hajóknak már nem kellett a szél és az izomerő kombinációjára hagyatkozniuk a célállomás eléréséhez.
Három technológia együttesen sokkal sikeresebbé tette a tengeri utazást, mint korábban:
- a hagyományos négyzet alakú vitorla kombinációja egy háromszög alakú "lateen" vitorlával, hogy közel tudjon vitorlázni a szélhez.
- a farra szerelt kormánylapát bevezetése az 1180-as években nagyobb manőverezőképességet tett lehetővé a vitorlák kihasználása érdekében.
- és a 12. században bevezetett iránytű, valamint az 1300-as években a mediterrán száraz iránytű.
Ez a három, egymáshoz közelítő technológia tette lehetővé a "felfedezések korának" virágzását a késő középkorban. Ezek vezettek közvetlenül a "felfedező utakhoz" az 1400-as évek végén.
A lőpor és a vas hatása az iparra és a katonaságra
A középkor egyik legnagyobb változása a fémek, különösen a vasöntés új technikáinak kifejlesztése volt. Önmagában ez nem lett volna jelentős fejlesztés a középkorban, de e felfedezés eredménye megváltoztatta az emberi történelem menetét.
A középkor kezdetén a megerősített erődítmények fából készült tornyok voltak, amelyeket fa- és földfal vett körül. 1000 évvel később, amikor a középkor véget ért, a teljes falazott várak váltották fel a fából készült erődítményeket. A puskapor feltalálásával a tüzérség fejlődésével a fából készült erődítmények egyre kevésbé voltak hatékonyak.
A puskaporral együtt új fegyvereket találtak fel és készítettek a vasból. Ezek egyike volt az ágyú. Az első ágyúk kovácsoltvas rudakból készültek, amelyeket egymáshoz szíjaztak. Később az ágyúkat bronzból öntötték, hasonlóan a harangöntéshez. A harangöntő kovácsok és az ágyúöntő kovácsok között valószínűleg információcsere volt.
A bronzöntés már évezredekkel a középkor előtt is ismert volt. Az ágyúk mérete és a megkövetelt szilárdság miatt azonban az öntés néha megbízhatatlanná tette a bronzot. Emiatt új vasöntési technikákra volt szükség.
A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a vasat nem tudták úgy felmelegíteni, hogy az megolvadjon és formába önthető legyen. Különböző technikákkal és kemenceépítéssel próbálkoztak, mígnem feltalálták a kohót.
Ez a kemence egy vízkerék vagy fújtató segítségével állandó légáramot termel, amíg a kemence elég hőt termel ahhoz, hogy olvadt vasat hozzon létre. Ezt a vasat aztán ágyúkba lehetett önteni.
Az ágyúk nagyobb száma a hadviselésben azt jelentette, hogy a megerősített erődítményeket korszerűsíteni kellett, mivel az ágyúk és más hadigépek egyre erősebbek lettek, ami kőépületeket, végül pedig teljes falazott várakat tett szükségessé.
Az öntöttvas és a kohók számos más alkalmazása a középkor vége felé vált általánossá.
Javított építési és kivitelezési gyakorlatok
Egy római kori taposókerekes daru, a Polyspaston rekonstrukciója Bonnban, Németországban. Lásd a szerző oldalát, CC BY-SA 3.0, a Wikimedia Commonson keresztül.
A falazott várak fejlesztései mellett számos jelentős fejlesztés történt az építési technikák és szerkezetek terén is.
A középkor az építkezés időszaka volt. Az építészmérnökök a klasszikus építési technikákból tanult technikákat alkalmazták és továbbfejlesztették, hogy olyan épületeket hozzanak létre, amelyek a lehető legnagyobb magasságot nyerték el, miközben a lehető legtöbb fényt engedték be.
A középkorban feltalált és tökéletesített technikák voltak a keresztboltozat, a repülő támpillér és a korábban látottnál nagyobb ablaktáblák. A nagyobb ablakok további technológiája volt a színes üveg, amellyel ezeket az új ablakokat kitöltötték.
Nemcsak az építési technikák fejlődtek, hanem sok más találmány és új gép is kellett ezekhez a technikákhoz, hogy segítsék az új épületek építését. Ezek közül néhányat említek itt, de sok más is van.
A kéményeket 820-ban találták fel, de csak az 1200-as években terjedtek el, amikor továbbfejlesztették őket. A kandallók a házakban csak nagyjából ugyanebben az időben váltak népszerűvé.
Az egyik találmány, amely segítette az építőipari forradalmat, a talicska volt az 1170-es években. Ezek lehetővé tették, hogy nehezebb terheket mozgathassanak az emberek az építőiparban, a bányászatban és a mezőgazdaságban.
Az építőiparban használták a taposódaru (1220) és más motoros daruk, például csörlők és daruk feltalálását. 1244-ben már használtak két taposókerékkel működő, elforduló kikötői darukat.
A szegmensíves hidakat 1345-ben vezették be Európában, hogy javítsák a közúti közlekedést.
A függesztett építészet (500-as évek), amely lehetővé tette a kupolák felső sarkaiban az extra alátámasztást, új épületformák építését tette lehetővé. A bordás boltozatokat a 12. században találták fel. Ez az építési technológia lehetővé tette, hogy a boltozatokat egyenlőtlen hosszúságú téglalapok fölé építsék, újfajta állványzatokat téve lehetővé.
Sok más technológiai fejlesztés a középkorban
A középkor a tanulás és a kíváncsiság koraként számos olyan találmányt hozott létre, amelyeket a történelem többi részében magától értetődőnek tartunk.
Az üvegtükröket az 1180-as években találták fel ólomhordozóval.
A mágneseket először az 1100-as évek végén említették, a technológiát pedig az 1200-as években fejlesztették ki és kísérleteztek vele.
A tizenharmadik században a következő találmányok vagy ismert technológiák továbbfejlesztése történt: A gombokat először Németországban találták fel és használták, majd elterjedtek Európa többi részén.
A 11. és 13. század között kezdtek egyetemeket alapítani, és az arab számok széles körben elterjedtek, mivel a római számokkal vagy más számolási rendszerekkel szemben egyszerűbbé váltak.
A mechanikus óra feltalálása előfutára volt annak, hogy az időszemlélet megváltozott, és nem a nap kelésétől és lenyugvásától függött. Ez lehetővé tette, hogy a napot órákra osszák, és ennek megfelelően használják fel.
Következtetés
A középkorban számos találmány, fejlesztés és felfedezés született. A Kr. u. 500-1500 közötti időszak messze nem a sokak által emlegetett "sötét középkor" volt, hanem a nagy felfedezések és fejlesztések időszaka, számos olyan technológiai fejlesztés eredete, amelyeket ma már természetesnek veszünk.
Források:
- //www.britannica.com/topic/history-of-Europe/The-Middle-Ages
- //en.wikipedia.org/wiki/Középkori_technológia
- //www.sjsu.edu/people/patricia.backer/history/middle.htm
- //www.britannica.com/technology/history-of-technology/Military-technology
- //interestingengineering.com/innovation/18-inventions-of-the-middle-ages-that-changed-the-world
A fejléc kép jóvoltából: Marie Reed, Public domain, a Wikimedia Commonson keresztül
