Tartalomjegyzék
Az ókori Egyiptomi Birodalom, ahogyan ma ismerjük, az Újbirodalom idején alakult ki (i. e. 1570 és i. e. 1069 között). Ez volt az ókori Egyiptom gazdagságának, hatalmának és katonai befolyásának csúcspontja.
Csúcspontján az Egyiptomi Birodalom keletről a mai Jordániát ölelte át, és nyugat felé egészen Líbiáig terjedt, északról pedig Szíriát és Mezopotámiát ölelte át a Nílus mentén egészen Szudánig, a legdélebbi határáig.
Tehát a tényezők milyen kombinációja vezethetett egy olyan erős és dinamikus civilizáció bukásához, mint az ókori Egyiptomé? Milyen hatások ássák alá az ókori Egyiptom társadalmi kohézióját, gyengítették katonai erejét és ássák alá a fáraó tekintélyét?
Tartalomjegyzék
Tények az ókori egyiptomi birodalom bukásáról
- Az ókori Egyiptom hanyatlásához több tényező is hozzájárult
- A vagyon növekvő koncentrációja az arisztokráciánál és a vallási kultuszoknál a gazdasági egyenlőtlenségekkel szembeni széles körű elégedetlenséghez vezetett.
- Ez idő tájt a jelentős éghajlati változások tönkretették a termést, ami tömeges éhínségeket okozott, és megtizedelte Egyiptom lakosságát.
- A megosztó polgárháború és az egymást követő asszíriai inváziók kimerítették az egyiptomi hadsereg erejét, megnyitva az utat a perzsa birodalom inváziója és az egyiptomi fáraó trónbitorlása előtt.
- A kereszténység és a görög ábécé bevezetése a Ptolemaiosz-dinasztia által aláásta az ókori egyiptomiak kulturális identitását.
- Az ókori egyiptomi birodalom közel 3000 évig tartott, mielőtt Róma Egyiptomot tartományként annektálta.
Az ókori Egyiptom hanyatlása és bukása
Az eretnek király, Akhenaten 18. dinasztiájának zavarai a 19. dinasztiára nagyrészt stabilizálódtak és megfordultak. A 20. dinasztia (i. e. 1189-től i. e. 1077-ig) kezdetére azonban már a hanyatlás jelei mutatkoztak.
Bár a rendkívül sikeres II. Ramszesz és utóda, Merneptah (Kr. e. 1213-1203) egyaránt legyőzte a hükszoszok vagy tengeri népek invázióit, a vereségek nem bizonyultak döntőnek. A tengeri népek a 20. dinasztia idején, III. Ramszesz uralkodása alatt erővel tértek vissza. Ismét egy egyiptomi fáraó volt kénytelen háborúra mozgósítani.
III. Ramszesz ezt követően legyőzte a tengeri népeket, és kiűzte őket Egyiptomból, ennek azonban mind emberéletben, mind erőforrásokban hatalmas ára volt. E győzelem után egyértelmű bizonyítékok merültek fel arra vonatkozóan, hogy az egyiptomi munkaerő elszívása súlyosan érintette Egyiptom mezőgazdasági termelését, különösen a gabonatermelést.
A birodalom gazdasági nehézségekkel küzdött. A háború kimerítette Egyiptom egykoron túláradó kincstárát, miközben a politikai és társadalmi zavarok kihatottak a kereskedelmi kapcsolatokra. Ezenfelül a tengeri népek által a régió más államai ellen elkövetett számtalan portyázás együttes hatása regionális szintű gazdasági és társadalmi zavarokat eredményezett.
Éghajlatváltozási tényezők
A Nílus folyó, amikor árad, és ahogy naplementekor tükröződik.
Rasha Al-faky / CC BY
Az ókori Egyiptomi Birodalom alapját a mezőgazdaság jelentette. A Nílus évenkénti áradásai megfiatalították a folyó partján húzódó szántóföldek sávját. A birodalom vége felé azonban Egyiptom éghajlata egyre instabilabbá vált.
Körülbelül száz éven át Egyiptomot évszakonként szokatlanul száraz időszakok sújtották, a Nílus éves áradásai megbízhatatlanná váltak, a vízszintek pedig az alacsony csapadékmennyiség miatt csökkentek. A hideg időjárási időszakok Egyiptom meleg időjárású növényeit is megterhelték, ami hatással volt a termésre.
Lásd még: Kalóz vs. közlegény: Ismerje a különbségetEzek az éghajlati tényezők együttesen széles körű éhezést idéztek elő. A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az ókori egyiptomiak százezrei pusztulhattak el éhen vagy kiszáradásban.
Az ókori éghajlati szakértők a Nílus alacsony vízszintjét tartják az ókori Egyiptom gazdasági erejének és társadalmi összetartozásának hanyatlásában kulcsfontosságú tényezőnek. Úgy tűnik azonban, hogy a Nílus két-három évtizedes rendszertelen áradásai az Egyiptomi Birodalom későbbi időszakában elpusztították a termést és emberek ezreit éheztették, ami pusztító népességveszteséghez vezetett.
Gazdasági tényezők
A bőség idején az ókori egyiptomi társadalomban a gazdasági előnyök egyenlőtlen eloszlását elfedték. Az állam hatalmának erodálódásával azonban ez a gazdasági egyenlőtlenség aláásta az ókori Egyiptom társadalmi kohézióját, és az egyszerű polgárokat a szakadék szélére sodorta.
Ezzel párhuzamosan Amun kultusza visszanyerte vagyonát, és politikai és gazdasági befolyása ismét a fáraóéval vetekedett. A szántóföldek további koncentrációja a templomok kezében megfosztotta a földműveseket a jogaiktól. Egyiptológusok becslése szerint egy időben Egyiptom földjének 30 százaléka volt a kultuszok tulajdonában.
Ahogy az ókori Egyiptom vallási elitje és a szélesebb lakosság közötti gazdasági egyenlőtlenségek mértéke nőtt, a polgárok egyre inkább széthúzásba kerültek. A vagyon elosztása körüli konfliktusok aláásták a szekták vallási tekintélyét is. Ez az egyiptomi társadalom szívét sújtotta.
E társadalmi problémák mellett a háborúk végtelennek tűnő sorozata is elképesztően költségesnek bizonyult.
A konfliktusok végtelennek tűnő sorozatának nagyszabású katonai terjeszkedésének finanszírozása megterhelte a kormány pénzügyi szerkezetét, és tovább gyengítette a fáraó gazdasági hatalmát, végzetesen meggyengítve az államot. A gazdasági sokkok e sorozatának kumulatív hatása aláásta Egyiptom ellenálló képességét, és katasztrofális kudarcnak tette ki.
Politikai tényezők
A pénzügyi és természeti erőforrások krónikus hiánya fokozatosan csökkentette Egyiptom egykor hatalmas hatalmi kivetítő képességét. Több sarkalatos politikai esemény drámaian eltolta a hatalmi egyensúlyt az egyiptomi elit között, ami egy széttöredezett nemzetet eredményezett.
Először is, a fáraó egykor domináns és megkérdőjelezhetetlen szerepe átalakulóban volt. III. Ramszesz fáraó (i. e. 1186-1555 körül), a 20. dinasztia valószínűleg utolsó nagy fáraójának meggyilkolásával hatalmi vákuum keletkezett.
Lásd még: Miért hagyták el a vikingek Észak-Amerikát?Bár III. Ramszesz képes volt megmenteni Egyiptomot az összeomlástól a tengeri népek felfordulása idején, amikor a késő bronzkorban más birodalmak is tönkrementek, az inváziók által okozott károk Egyiptomot is megviselték. Amikor III. Ramszeszt meggyilkolták, Amenmesse király elszakadt a birodalomtól, és Egyiptom kettészakadt.
Egy elhúzódó polgárháború és az ókori Egyiptom újraegyesítésére tett több sikertelen kísérlet után a birodalom megosztott maradt, és a rivális regionális kormányok közötti laza szövetség irányította.
Katonai tényezők
A kairói The Pharaonic Village modern, laza értelmezése egy csatajelenetnek a Ramesseum falain lévő II. Ramszesz nagy kádesi domborművéről.
Lásd a szerző oldalát / Public domain
Míg a költséges polgárháborúk jelentősen aláásták az ókori Egyiptomi Birodalom katonai erejét, a pusztító külső konfliktusok sorozata tovább csökkentette a birodalom emberi erőforrásait és katonai képességeit, és végül hozzájárult a teljes összeomláshoz és a Róma általi annexióhoz.
A külső fenyegetések hatását súlyosbították a belső zavarok, amelyek polgári zavargásokban, széles körű sírrablásban, valamint a köz- és vallási adminisztrációban elterjedt korrupcióban nyilvánultak meg.
Kr. e. 671-ben az agresszív Asszír Birodalom megszállta Egyiptomot. Kr. e. 627-ig uralkodtak ott. Az Asszír Birodalom megszűnését követően, Kr. e. 525-ben az Akhaimenida Perzsa Birodalom megszállta Egyiptomot. Egyiptom közel egy évszázadon át szenvedte meg a perzsa uralmat.
A perzsa uralom ezen időszaka i. e. 402-ben szakadt meg, amikor egy sor újonnan megjelenő dinasztia visszanyerte Egyiptom függetlenségét. A 3. dinasztia lett az utolsó őshonos egyiptomi dinasztia, amely után a perzsák visszanyerték az uralmat Egyiptom felett, hogy aztán Nagy Sándor i. e. 332-ben kiszorítsa őket, amikor Sándor megalapította a Ptolemaiosz-dinasztiát.
A végjáték
A kiterjedt gazdasági és politikai nyugtalanságok és pusztító éghajlati változások időszakának az lett a vége, hogy Egyiptom elveszítette szuverenitását területe nagy része felett, és a hatalmas Perzsa Birodalom egyik tartományává vált. Több százezer ember halálával az egyiptomi közvélemény egyre ellenségesebbé vált mind politikai, mind vallási vezetőivel szemben.
Most két további átalakító tényező lépett a képbe. A kereszténység kezdett elterjedni Egyiptomban, és magával hozta a görög ábécét. Az új vallásuk számos ősi társadalmi gyakorlatnak, például a régi vallásnak és a mumifikálásnak véget vetett. Ez mélyreható hatással volt az egyiptomi kultúrára.
Hasonlóképpen, a görög ábécé széles körű elterjedése, különösen a Ptolemaiosz-dinasztia idején, a hieroglifák mindennapi használatának fokozatos visszaszorulásához vezetett, és egy olyan uralkodó dinasztiához, amely nem tudta sem az egyiptomi nyelvet beszélni, sem hieroglifákkal írni.
Míg az elhúzódó római polgárháború kimenetele végül véget vetett a független ókori Egyiptomi Birodalomnak, ezek a földrengésszerű kulturális és politikai változások az ókori Egyiptom végső bukását jelezték.
A múlton való elmélkedés
3000 éven át az ókori Egyiptom élénk kultúrája adta a lendületet az Egyiptomi Birodalom felemelkedéséhez. Miközben a birodalom gazdagsága, hatalma és katonai ereje nőtt és csökkent, nagyrészt megőrizte függetlenségét, amíg az éghajlatváltozás, a gazdasági, politikai és katonai tényezők kombinációja végül hanyatlásához, széttöredezéséhez és bukásához vezetett.
A fejléc kép jóvoltából: Internet Archive Book Images [Nincs korlátozás], a Wikimedia Commonson keresztül.
